41. Fejezet
Egy
szempillantás múlva valaki hátulról megölelt és megpuszilta a nyakam. Hirtelen
visszatért az arcomba a szín, mivel az előbb egy kicsit lesápadtam…
-Szia!
Hát te meg hol voltál?
-Szia!!
Csak a nappaliban nasiztam egy kicsit…
-Nasiztál?
Vacsi előtt??
-Igen!
Miért ne?
-Igen,
tudom… Nem is te lennél, ha nem ettél volna.
-Na
azért!
Majd
odamentem anyához, adtam neki egy „Szia! Megjöttem!!” puszit. Benji is kapott
egyet tőlem, de ő szokásos módon letörölte. Niall kihúzta nekem a széket, majd
leültem. A tűzhely felé vette az irányt és felszolgálta az általuk készített
spagettit.
-Jó
étvágyat!
-Jó
étvágyat!- mondtuk utána kórusban.
Amikor
bekaptam az első falatot, eszembe jutott a randink Niallel. Egy pillanat alatt
minden végigfutott az agyamon. A nyakláncomhoz kaptam és elmosolyodtam. Anya
közben felvetette, hogy nem megyünk-e el sétálni. Nagyon jó idő volt kint és
még nem is sötétedett. Vacsora után elpakoltunk és már indultunk is. Amint
kiléptünk az ajtón, észrevettem, hogy a szomszédban ég a villany. Emma itthon
van!!
Emmáék
egész nyáron Amerikában nyaraltak. Eleinte nagyon irigyeltem őt emiatt, majd
eljött az a bizonyos nap, amikor találkoztam a One Directionnel. Emmáról annyit
kell tudni, hogy ő is Directioner, annyi idős mint én , és az 1D-n kívül nagy
Eric Saade rajongó. Nem sokkal vagyok nála magasabb, barna haja és szemei
vannak. Ja! És a kedvenc tagja a bandából Harry, de igazából mindegyikőjüket
nagyon szereti. Annyira megörültem, hogy mindenkit magam mögött hagyva átrohantam
és jó erősen elkezdtem kopogni, miről beszélek, elkezdtem verni az ajtót, mire
valaki kinyitotta.
-Emma!!
-Dorothy!!
-Te
jó Isten! Emma! Mikor jöttetek meg? Milyen volt Amerika? Úr Isten! Annyi
mindent kell megbeszélnünk!
-Júúj!
Annyira örülök neked! Ma délután! Elképesztőő! Azt elhiszem!! De nekem is ám !
-Nem
fogod elhinni! Képzeld! Van barátom! És nem is akárki! Pont itt van!
-Azonnal
mutass be neki!
-Várj! Idehívom!
Visszamentem
anyuékhoz, akik a teraszon beszélgettek.
-Bocsánat
hogy csak így itt hagytalak titeket! De annyira megörültem, hogy Emma megjött!
-Semmi
baj! Nem haragszunk! – mondta anya.
-Niall
gyere velem! Bemutatlak Emmának!
-Oké.
De ki is ő?
-A barátnőm. Ő is nagy
rajongótok! Naa! Gyere már!!
És átszaladtunk.
-Emma, ő a barátom, Niall!
Emma összeesett. Azonnal szóltam a szüleinek, akik magához térítették.
-N-N-Ni-i-a-a-a-l-l-l-l Ho-Ho-oran???- mondta dadogva.
-Igen. Szia! –majd Niall
kezet nyújtott neki.
Emma remegő kezekkel fogta
meg Niall kezét.
-Engem.. Emma Prescottnak
hívnak.
-Örülök hogy találkoztunk! De
ugye jobban vagy már?
-Persze! Persze! Csak
meglepődtem. Egy kicsit.
-De engem nyugodtam kezelj
úgy, mint egy átlagos srácot.
-Jó… De te TE vagy! Jézus Isten!
Hol? Mikor találkoztatok?
-A fagyizóban. Még július
elején. –mondtam.
-És én nem voltam itthon! A
fenébe! Nagyon irigyellek!
-Na most megyünk sétálni
anyuékkal. Hagylak még pakolódni titeket, mert gondolom rengeteg cuccot kell
még elpakolnotok. Majd holnap még beszélünk. Szia!- és megöleltem.
-Sziasztok!
-Szia!- köszönt el Niall is.
Visszamentünk anyáékhoz és
elindultunk sétálni. Annyira örültem hogy végre hazajöttek! Egy nagy kör után
hazamentünk. Anyuék jól elfáradtak. Még nincsenek hozzászokva az ilyen hosszú
sétákhoz, mivel a „baleset” után még nem mozogtak ennyit. Gyorsan ágyba dugtam
őket. Niallel még fent voltunk egy darabig.
-Fhúú Dorothy! Eléggé
megrémültem, amikor Emma elájult.
-Én is! Már alig várom a
holnaputánt!
-Miért? Mi lesz?
-Niall!?
-Tudom áám! Én is! – majd adott
egy puszit és álomba merült. Én egyszerűen nem tudtam elaludni. Majd Niall édes
szuszogása elaltatott.
Új szereplő!! :)
Emma Prescott
Ha elolvastátok, légyszíves szavazzatok is. :)
Legalább 10 szavazat után jön a következő fejezet! Puszi :)
