Boldog Új Évet!!

Nagyon szépen köszönök mindent! :)
Remélem jövőre is olvasni fogjátok majd a blogomat. :))

One Directionben gazdag új évet kívánok! ;) 

Puszi: Dotya :) 

Mindenkinek Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni!!! :) <3 

Puszi: Dotya :) 

Boldog 21. Szülinapot BooBear!!! :) 

El sem hiszem hogy már 21 éves :") 

(Saját kép) 

43. Fejezet

Éreztem hogy tudja, nincs minden rendben. Először nem akartam megszólalni, de nem adta fel.

-Naa… Mondd csak el mi történt!

-Hát… tudod… Niall elment…

-Mi?? De ugye nem végleg???

-Jaaaj! Dehogy!! Csak másfél hétre Svédországba kellett menniük.

-Ajjh… Pedig úgy szerettem volna találkozni a többiekkel is!

-Biztosan fogsz még! Megígérem neked!

-Azt ajánlom is!

Itt mind a ketten elnevettük magunkat.

-Különben azért jöttem, mert anyu meghívott titeket ebédre. Azt mondta, fél kettőre gyertek át.

-Rendben! És addig mit csináljunk?

-Mondjuk először mesélj nekem a One Directionről!

-Oké!! De ha utána te is mesélsz nekem Amerikáról!

-Úgy lesz!

-De előbb lemegyek, szólok anyának hogy meghívtatok minket ebédre.

Emma bólintott egyet, majd gyorsan leszaladtam. Anyut a konyhában találtam meg, éppen keresgélt valamit a hűtőben.

-Szia anya!

-Szia Dotty!

-Te mit csinálsz??

-Ja! Csak szeretnék sütni valami süteményt nektek! Miért?

-Már azt hittem, hogy ebédet akarsz főzni! Na de mindegy. Emmáék meghívtak minket ebédre. Fél kettőre várnak minket.

-Oké! Rendben! Akkor majd viszek át sütit.

-Ok! Csak ezt akartam. De én most megyek vissza Emmához.

-Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, és benyitottam. Emma a telefonomat bámult. Szinte lefagyott.

-Emma??

Legyintettem egyet az arca előtt, amire nagyjából magához tért.

-Mi?? Mi??

-Miért nézted ennyire a telefonomat??

-Öö… Hát… csak… azért, mert Nialltől jött egy SMS-ed. Nem, nem néztem meg, csak tudod még nem szoktam meg teljesen.

Szinte kirántottam a kezéből a telefonom, és gyorsan megnyitottam ez üzenetet. Elolvastam magamban.

-Naa?? Mit ír?

-„Dorothy!

        Most szállunk fel a gépre. Minden rendben van.             Hiányzol! Vigyázz magadra! Nem sokára találkozunk! Szeretlek!

                                             Nialler”

-Júúj! De aranyos!!

-Igen. Tudom! Gyorsan írok is neki!

   
 „Niall

       Nagyon vigyázz magadra! Remélem jól érzed majd magad Svédországban! Szeretlek! Puszi!

                                              Dorothy”

Majd elkezdtem mesélni. Emma szemei csillogtak közben, de az irigységet is láttam rajta. Később ő is elkezdte a beszámolóját. Rengeteg helyen voltak! Többek között a Szabadság-szobornál, a Central Parkban, Washingtonban a Fehér Házban, a Time Square-nél, még a Madame Tussauds Panoptikumot is megnézték! Szerintem rajtam is észre lehetett venni az irigységet. De belegondoltam, és talán én mégis jobban jártam. Kicsit bunkón jött ki, de végülis megismerkedtem a One Directionnel!! Mire észbe kaptam, már 14:20 volt! Szóltam Benjinek hogy nemsokára mennünk kell, készülődjön. Anya már réges régen készen volt, a sütit is kikészítette. 5 perc múlva átmentünk Emmáékhoz. Mr. és Mrs. Prescott, vagy ahogy én hívom őket: Jerry és Lauren nagyon szívélyesen fogadtak minket. Lauren és anya azonnal találtak valamit, amiről beszélhettek. Benji Jerryvel szokás szerint a fociról beszélgetett. És hogy én se maradjak ki, én Emmával még mindig a nyárról beszélgettem. Közben Lauren felszolgálta a levest. Hmm… Sajtkrém leves volt, amit Mrs. Prescott nagyon finoman készített el. Majd a második fogás sült kacsa volt tepsiben sült burgonyával. És jött a desszert! Az asztalra csokitorta és anya baracklekváros linzere került. Az ebéd végére vagy 10 kilót híztam! Ha Niall most itt lett volna! De sajnos nem volt itt… Amikor erre gondoltam, összeszorult a gyomrom, és teljesen elszomorodtam, de próbáltam leplezni. Szerintem egész jól sikerült, mert nem nagyon tűnt fel senkinek sem. Egészen hétig maradtunk. Elköszöntünk és hazamentünk. Alig bírtam megmozdulni! Otthon azonnal elmentem fürdeni, fogat mostam, átvettem a pizsimet és bekullogtam a szobámba. Lekapcsoltam a villanyt, elballagtam az ágyamig, lefeküdtem, és a gondolataim Niall körül keringtek….



Bocsánat, ez a rész nem lett valami izgalmas, és elég rövidre is sikerült. :/ Ez igazából egy átkötő rész 42. és a 44. rész között. Remélem ettől még ugyanannyira fog tetszeni, mint az előzőek. Puszi :) <3

10 szavazat és jön a következő fejezet :D 

42. Fejezet

Nagyon jól ébredtem, leszámítva azt, hogy Niall idegesen beszélt valakivel telefonon. Nem akartam megzavarni, ezért visszadőltem míg le nem tette. Mintha szipogott volna. Odamentem hozzá, megölelgettem, megpusziltam majd beleültem az ölébe.

-Niall, mi a baj?

-Liam hívott…Sajnos nem mehetünk Párizsba…

-Mi?? Hogyhogy??

-Svédországba kell mennünk. Másfél hétig.

-Ohh…

-Pedig annyira szerettem volna kettesben lenni veled egy kis ideig!

-Én is! Hidd el! De biztosan lesz még rá alkalmunk!

-Tudom…Csak már annyira készültem rá… Annyira szeretem hogy itt vagy mellettem!

-Még jó hogy TE vagy mellettem! Szerintem én jobban jártam veled, mint te velem. *rákacsintottam*

-Szerintem meg mind a ketten nagyon jól jártunk!- és adott egy aprócska puszit az ajkaimra.

-Rendben egyezzünk meg ebben! Amúgy arra gondoltam, hogy mivel anyáék jobban vannak, elmehetnénk közösen reggelizni!

-Nagyon szívesen benne lennék, de…

-De??

-Ma délután kell indulnunk. És akkor sajnos a reggeli után nem sokkal mennem kell, mert jönnek értem a srácok.

-Ne már!! Azt hittem legalább még délután együtt lehetek veled!

-Én is nagyon szeretnék veled lenni, de muszáj mennem.

-Rendben. Még egy kicsit szoknom kell, hogy ismét elmész, de majd kiheverem.

-Ne szomorkodj Csak másfél hét! Hamar el fog majd telni!

-Igen, tudom… Na de mindegy, öltözzünk fel, mert alig marad időnk reggelizni!

Adtam a homlokára egy puszit, és elkezdtünk készülődni. Benjiéknek nagyon tetszett az ötlet, azonnal el is kezdtek öltözködni. Negyed óra múlva mindenki elkészült. Közben Niall hívott egy taxit, ami elvitt minket a kedvenc kávézómba. Rengeteg péksütit vettünk, mindegyikőnknek egy-egy kávét, és leültünk egy asztalhoz. Nagyban ettünk, amikor megjelent egy csomó paparazzi, és elkezdtek minket fényképezgetni. Próbáltuk eltakarni az arcunkat, több kevesebb sikerrel. A kávézó dolgozói nagyon segítőkészek voltak. A maradék sütiket becsomagolták, majd segítettek a hátsó kijáraton észrevétlenül kijutni. Nagy nehezen hazaértünk. Amint beléptünk az ajtón, Niall telefonja megszólalt. Paul hívta. Fél órán belül muszáj elkészülnie, mert indulniuk kell. Anyuék beültek a nappaliba TV-zni. Miután összeszedtük Niall cuccait, vagy 5 percen át csak csendben ültünk egymás mellett. A csöndet telefoncsörgés törte meg. Louis kereste Niallt. 5 perc múlva ideérnek.

-Neee!! Nem akarom hogy elmenj!- fakadtam ki, majd ugrottam Nialler nyakába zokogva, mint egy kisgyerek.

Ő megfordult és átölelt. Megpuszilta a nyakam, és ezt súgta a fülembe:

-Kicsim, én sem akarok elmenni, de muszáj! Értsd meg! Nem akarok tőled úgy elválni hogy ilyen szomorúnak látlak! Nyugodj meg! Csak másfél hét!

-De akkor sem akarom hogy elmenj!

-Dorothy, én sem akarok menni! De kell és kész!

Közben lent csengettek és nyílt az ajtó. Niall vetett rám egy utolsó pillantást, majd elindult lefelé. Én gyorsan letöröltem a könnyeimet, belenéztem a tükörbe, hát nem voltam valami szép látvány, de nem nagyon izgatott, majd én is lementem. Lent Niall éppen anyától és Benjitől búcsúzott, Louis pedig az ajtóban ált. Amikor Lou észrevette hogy leértem, azonnal rám köszönt.

-Szia Dorothyyy!!! Mizujs?- majd megölelt.

-Szia Lou!! Megvagyok…- mondtam áljókedvvel, ami remélem elég hihetőnek tűnt.

Niallön láttam, hogy ő sem akar menni, legszívesebben kitörne belőle a sírás és iderohanna hozzám, de ő erősebb volt ennél…

-Nialler, indulhatunk?- kérdezte Louis, közben a házunk előtt álló busz felé bólintott.

-Igen! Egy pillanat!

Mintha egy örökkévalóság lett volna ahogy idejön hozzám, a fülem mögé tűri a hajam, és azt súgja a fülembe:

-Másfél hét múlva újra látjuk egymást! Szeretlek!

-Én is szeretlek!- súgtam vissza.

Lassan megcsókolt, majd kiment az ajtón, beszállt a buszba Louis után és elindultak. Még mindig úgy éreztem, mintha a számon lennének az ajkai, de vissza kellett térnem a valóságba… Elment… A csókunk olyan olt, mintha az utolsó lenne… Miután feleszméltem, egy világ dőlt össze bennem! Anyu próbált vigasztalni, de ne ment neki. Felszaladtam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Ismét csengettek. Anya nyitott ajtót.

-Dotty! Itt van Emma!- kiabált fel.

Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Odakaptam az arcomhoz, és letöröltem a könnyeimet. Éreztem hogy borzalmasan festek… Egy utolsó könnycseppet töröltem le, amikor Emma kopogott.

-Szia!

-Szia Emma!

-Mi történt?...

Nagy nehezen, de végül összejött a 10 szavazat :) 

Szomorúan vettem észre, hogy eggyel kevesebb rendszeres olvasóm lett. :(  Kicsit rosszul esett...

10 szavazat és jön a következő fejezet! Puszi :)