40. Fejezet

Reggeli után már mentem is dolgozni. Nagyon furcsa dolog történt velem. Legalábbis én nem gondoltam volna. Talán dél után lehetett nem sokkal, amikor Max váratlanul elhívott. Azt mondta egy férfi keres. Nagyon megijedtem. Fogalmam sem volt ki kereshet. Majd azt is mondta, hogy az öltöző előtti folyosónál vár. Bizonytalan léptekkel elindultam. Amikor közeledtem a folyosóhoz, már láttam a titokzatos férfit, de sajnos háttal állt. Majd megfordult. Egy „ismerős” arcot pillantottam meg. Paul Higgins volt az. Amint odaértem, már nyújtotta is a kezét és mellé ezt mondta:

-Szia Dorothy. Paul Higginsnek hívnak.

-Jó napot! Dorothy Royd vagyok.

-Látom kicsit megijedtél. De ne félj tőlem! Csak azért jöttem, hogy egy kicsit megismerhesselek. Tudni szeretném, hogy ki is az a lány, akivel Niall olyan sok időt tölt el. A fiúk már meséltek rólad jópár dolgot. Szóval akkor mesélnél magadról?
-Persze! Nagyon szívesen!

Majd belekezdtem a mondandómba. Vagy fél órán át beszéltem, amikor Paul közbeszólt.

-Rendben. Köszönöm, hogy segítettél. Még az szeretném kérdezni, hogy nem tudod-e véletlenül, hogy hol találom meg Samantha Davsont és Nicky Farrelt?

-De! Ők is itt dolgoznak! A legjobb barátnőim!

-Ó! Ez remek! Megkérhetnélek hogy szólj nekik? Őket is meg szeretném ismerni.

-Szívesen! Pár percen belül szerintem itt is lesznek!

-Köszönöm! Örülök hogy találkoztam veled!

-Én is örülök hogy találkoztam magával!

-Szervusz!

-Viszlát!

Most már teljesen lehiggadtam! Hogy találkozhattam Paul Higginsszel nagyon feldobta a napom! Azonnal mentem is és szóltam Samnek és Nickynek. Ők is nagyon izgatottak lettek. Nagyjából 1 óra múlva kivirultam jöttek vissza. Nagyon kíváncsi voltam miről beszélhettek Paullal. De mielőtt még odamehettem volna hozzájuk, ők azonnal hozzám jöttek.

-Úr Isten! Úr Isten! Úr Isten!- mondta Samantha elfojtott hanggal, s közben a kezemet szorongatta, mint általában, amikor izgalomba jön.

-Na? Na? Mi volt? – kérdezősködtem.

-Az most hosszú! – mondta Nicky már kicsit higgadtabban. Ő kevésbé volt olyan izgulós féle, mint Sam.

-Oké! Hazafelé megbeszéljük?

-Még szép! – mondta Sam, még mindiga  a történtek hangulatában.

Ezzel a mondattal be is fejeztük a beszélgetést és „visszamentünk” dolgozni. Úgy 4 órán át csak mosolyogtam, de Nicky és Samantha  is. Tiszta hülyének nézhettek minket. Majd eljött a záróra. Nagyon furán éreztem magam. Rengeteg nagyon kedves ember vett körül nap mint nap, és velük ezentúl nem fogok mindennap találkozni. De megpróbáltam csak arra gondolni, hogy ezentúl azt fogok csinálni, amit akarok! Többet lehetek együtt Niallel, anyukámmal, Benjivel , Samanthával és Nickyvel. Na meg persze a nyaralást sem felejtettem el! Rögtön jobb kedvem lett. Max mondott egy rövid „beszéd szerűséget”, amiben elköszönt tőlünk, majd kifizetett minket. Amikor búcsúztunk, eleredtek a könnyeim…. Nehéz volt elbúcsúzni ezektől rettentően aranyos emberektől, mint például Christintől, aki segített nekünk beilleszkedni. Maxtől, aki munkát adott nekünk. Seantól, aki a humorával feldobta a napjainkat. Heathertől, akivel minden problémánkat meg tudtuk beszélni, meg persze a többiektől, akik mind-mind nagyon segítőkészek voltak.

Hazafelé mindent átbeszéltünk a csajokkal. Először Paulról beszéltünk. Abban egyetértettünk, hogy nagyon aranyos dolog volt tőle, hogy felkeresett minket. Be nem állt a szájuk! Csak mondták és mondták…. Majd megérkeztünk Nickyék házához. Sammel még beszélgettünk pár percig, majd a mi házunk következett, és innentől Samantha egyedül ment haza, de nem sokáig, mert csak egy utcával lakik arrébb.

Otthon nagyon nagy meglepetés várt rám! Anya , Benji és Niall vacsorát főztek! /Mármint a finom illatokból ítéltem meg./ Az asztal meg volt terítve, és már csak rám vártak az asztalnál. Legalábbis anya és az öcsém. De Niallt nem láttam sehol sem……………….  

Eljött a 40. Fejezet is!!! :D
Látom nem nagyon jött be nektek ez a hozzászólásos dolog... :/ 

Mivel egy ilyen kerek számhoz értünk, ezen változtatok! :D
Ezentúl 10 "Elolvastam" után jön új rész :)
Azt szeretném, hogy legalább ennyien olvassatok el egy fejezetet, és így tudom, hogy nem hiába írok :) Remélem megértitek :) Névtelenül is nyugodtan írhattok! De azt nem szeretném, hogy egy valaki többször is írja, hogy "Elolvastam".... :S De a véleményeiteket is írjátok meg :) 

És szavazzatoook! :D 

Tényleg nagyon remélem hogy megértetek :)
Puszi  <3

UI.: Bocsánat hogy nem előbb raktam fel az új részt, de sok dolgom volt :/
Ha azonnal nem teszek fel részt, ha kevesebb dolgom lesz, minél előbb fent lesz ;)    <3 

39. Fejezet

Amikor felébredtem, Niall vigyorgó arcát láttam magam előtt.

-Jó reggelt Szépségem! – mondta és kaptam egy hosszú jó reggelt puszit.

-Jó reggelt! Minek örülsz ennyire ?

-Tudod, a múltkor mondtad, hogy eljössz velem nyaralni.

-Igeen…..

-Megyünk Párizsba !!!

Úgy 2 percre ledermedtem. Nagyon hülyén nézhettem ki.

-Hö?- a nagy meglepettségtől csak ennyit tudtam kinyögni.

-A fenébe! Éreztem hogy nem fog tetszeni!

-Jaj, én nem úgy értettem! Rettentően örülök neki, még ha ez nem is látszik rajtam! Csak olyan hirtelen jött…. Ne haragudj!

-Én? Chh.. Hogy tudnék rád haragudni?- majd ezután jó szorosan megöleltem.

-És mikor megyünk?

-2 nap múlva.

-És mennyi ideig leszünk majd Párizsban?

-Úgy egy hétig.

-Már nagyon várom!

-Én is! De először azt hittem nem fog tetszeni.

-Pedig tetszik! Tényleg! Mindig is el szerettem volna jutni Párizsba! És hogyhogy Párizst választottad?

-Mert amikor ott voltunk, nagyon megtetszett, és eldöntöttem, hogy a legközelebbi barátnőmmel el fogok oda menni. És mivel Párizs a szerelem városa…-egy kicsit elpirult.- Mg persze az ételek is nagyon finomak voltak!

Itt mindketten elnevettük magunkat.

-De van egy rossz hírem is…. Miután megjöttünk, a fiúkkal el kell mennünk Svédországba.

-Ohh… és mennyi ideig lesztek ott?

-Kb. egy hétig.

-Hát.. Oké.. De ugye mindennap beszélünk majd?

-Perszee!!

-Amúgy mit szeretnél reggelizni?

-Nem is tudom…Tejbegríz?

-Rendben!

Felöltöztünk és lementünk reggelit csinálni. Én főztem, Niall addig megterített. Nekem nagyon tetszik ha egy fiú ennyire házias. Elsőre nem gondoltam volna Niallről. Már szinte teljesen otthon érzi magát. De közben azon gondolkoztam, hogy kire bízhatnám rá anyáékat. Samanthát és Nickyt nem akartam ezzel terhelni, mert biztosan Zaynnel és Harryvel lesznek elfoglalva. És mire észbekaptam, a tejbegríz elkészült. Anyuék egyre jobban voltak, és már szinte alig kellett nekik segíteni nekik. A reggeli kellős közepén jutott eszembe, hogy lejárt a szabadságom, és 20 percem volt hogy beérjek dolgozni. Azonnal megettem azt a pár falatot, ami még a tányéromon volt. Átöltöztem és rendbe raktam a hajam. Anya, Niall és Benji idiótának nézhettek és fogalmuk sem volt, hogy minek rohangálok össze-vissza.  Mielőtt kiléptem volna az ajtón, visszaszóltam.

-Niall légyszi vigyázz anyuékra! Dolgozni mentem!

És becsaptam az ajtót, ráültem a biciklimre és pillanatokon belül beértem. Láttam hogy késtem pár percet, ezért villámgyorsan átöltöztem és beálltam a pult mögé. Alig fordult meg valaki a környéken. Nem is nagyon értettem miért, amikor eddig tolongni szoktak. Majd zárás után Max elhívott minket. Elmondta, hogy a nyárimunkások holnap dolgoznak utoljára, és miután végeztek, megkapják a fizetéseiket. Ez egy kicsit elszomorított, mert sok mindenkivel barátkoztam össze. De örültem is, mert a nyári szünet maradék részében azt csinálok, amit akarok. Alig vártam már hogy hazaérjek.

-Megjöttem! – kiabáltam, de válasz nem érkezett.

Körbenéztem a lakásban. Senki sem volt lent. Felmentem, először Benjinek majd anyának köszöntem be. Anyukámnál egy kicsit tovább maradtam. Mindent megbeszéltünk. A nyaralásba nagy nehezen belement. Nagyon hálás voltam érte, és megígértem neki, hogy hozok nekik valami ajándékot. Alig vártam már hogy megölelhessem Niallt, de sehol sem találtam. Már csak a szobám volt vissza. És ott volt! Azt hiszem a telefonját bújta. Apró, halk léptekkel mögé osontam, és hátulról a nyakába ugrottam.

-Niall, van egy jó hírem! – súgtam a fülébe.

Szinte meg se moccant.

-Niall?- majd elémentem.

-Niall, valami baj van?

-Szerinted?

-Figyelj, sajnálom, hogy délelőtt csak úgy itt hagytalak. De késésben voltam…

-Jó. Rendben. És mi az a jó hír? – kérdezte érdeklődő tekintettel.

-Holnap kell utoljára bemennem dolgozni, a nap végén megkapjuk a fizetésünket, és a nyár maradék része a miénk! Utána azt csinálunk, amit csak szeretnél!

-Hmm.. Jó.. És mi van akkor, ha én azt szeretném csinálni, amit te szeretnél?

-Nekem mindegy. – meg akartam csókolni, de elhúzta a fejét.

Egy darabig értetlen fejjel néztem, mire ő elmosolyodott és magához húzott. Miután elengedett még értetlenebb fejet vágtam. Egy szót sem szóltam, csak felkaptam az ágyamról egy párnát, és úgy megütöttem vele, hogy leesett a székről. Kicsit megijedtem, de miután felállt, ő is megfogott egy párnát, és elkezdtünk párnacsatázni. Fél óra múlva fáradtan, kipirosodott arccal ledőltünk az ágyamra. Felém fordult, és azt mondta:

-Szeretlek!

-Én jobban!

Megsimogatta az arcom, egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, míg ajkaink összeforrtak. 

5 komment és jön  a következő rész :) VAGY 4 komment és egy új rendszeres olvasó :D 

És szavazzatok légyszíves :) Puszi