40. Fejezet

Reggeli után már mentem is dolgozni. Nagyon furcsa dolog történt velem. Legalábbis én nem gondoltam volna. Talán dél után lehetett nem sokkal, amikor Max váratlanul elhívott. Azt mondta egy férfi keres. Nagyon megijedtem. Fogalmam sem volt ki kereshet. Majd azt is mondta, hogy az öltöző előtti folyosónál vár. Bizonytalan léptekkel elindultam. Amikor közeledtem a folyosóhoz, már láttam a titokzatos férfit, de sajnos háttal állt. Majd megfordult. Egy „ismerős” arcot pillantottam meg. Paul Higgins volt az. Amint odaértem, már nyújtotta is a kezét és mellé ezt mondta:

-Szia Dorothy. Paul Higginsnek hívnak.

-Jó napot! Dorothy Royd vagyok.

-Látom kicsit megijedtél. De ne félj tőlem! Csak azért jöttem, hogy egy kicsit megismerhesselek. Tudni szeretném, hogy ki is az a lány, akivel Niall olyan sok időt tölt el. A fiúk már meséltek rólad jópár dolgot. Szóval akkor mesélnél magadról?
-Persze! Nagyon szívesen!

Majd belekezdtem a mondandómba. Vagy fél órán át beszéltem, amikor Paul közbeszólt.

-Rendben. Köszönöm, hogy segítettél. Még az szeretném kérdezni, hogy nem tudod-e véletlenül, hogy hol találom meg Samantha Davsont és Nicky Farrelt?

-De! Ők is itt dolgoznak! A legjobb barátnőim!

-Ó! Ez remek! Megkérhetnélek hogy szólj nekik? Őket is meg szeretném ismerni.

-Szívesen! Pár percen belül szerintem itt is lesznek!

-Köszönöm! Örülök hogy találkoztam veled!

-Én is örülök hogy találkoztam magával!

-Szervusz!

-Viszlát!

Most már teljesen lehiggadtam! Hogy találkozhattam Paul Higginsszel nagyon feldobta a napom! Azonnal mentem is és szóltam Samnek és Nickynek. Ők is nagyon izgatottak lettek. Nagyjából 1 óra múlva kivirultam jöttek vissza. Nagyon kíváncsi voltam miről beszélhettek Paullal. De mielőtt még odamehettem volna hozzájuk, ők azonnal hozzám jöttek.

-Úr Isten! Úr Isten! Úr Isten!- mondta Samantha elfojtott hanggal, s közben a kezemet szorongatta, mint általában, amikor izgalomba jön.

-Na? Na? Mi volt? – kérdezősködtem.

-Az most hosszú! – mondta Nicky már kicsit higgadtabban. Ő kevésbé volt olyan izgulós féle, mint Sam.

-Oké! Hazafelé megbeszéljük?

-Még szép! – mondta Sam, még mindiga  a történtek hangulatában.

Ezzel a mondattal be is fejeztük a beszélgetést és „visszamentünk” dolgozni. Úgy 4 órán át csak mosolyogtam, de Nicky és Samantha  is. Tiszta hülyének nézhettek minket. Majd eljött a záróra. Nagyon furán éreztem magam. Rengeteg nagyon kedves ember vett körül nap mint nap, és velük ezentúl nem fogok mindennap találkozni. De megpróbáltam csak arra gondolni, hogy ezentúl azt fogok csinálni, amit akarok! Többet lehetek együtt Niallel, anyukámmal, Benjivel , Samanthával és Nickyvel. Na meg persze a nyaralást sem felejtettem el! Rögtön jobb kedvem lett. Max mondott egy rövid „beszéd szerűséget”, amiben elköszönt tőlünk, majd kifizetett minket. Amikor búcsúztunk, eleredtek a könnyeim…. Nehéz volt elbúcsúzni ezektől rettentően aranyos emberektől, mint például Christintől, aki segített nekünk beilleszkedni. Maxtől, aki munkát adott nekünk. Seantól, aki a humorával feldobta a napjainkat. Heathertől, akivel minden problémánkat meg tudtuk beszélni, meg persze a többiektől, akik mind-mind nagyon segítőkészek voltak.

Hazafelé mindent átbeszéltünk a csajokkal. Először Paulról beszéltünk. Abban egyetértettünk, hogy nagyon aranyos dolog volt tőle, hogy felkeresett minket. Be nem állt a szájuk! Csak mondták és mondták…. Majd megérkeztünk Nickyék házához. Sammel még beszélgettünk pár percig, majd a mi házunk következett, és innentől Samantha egyedül ment haza, de nem sokáig, mert csak egy utcával lakik arrébb.

Otthon nagyon nagy meglepetés várt rám! Anya , Benji és Niall vacsorát főztek! /Mármint a finom illatokból ítéltem meg./ Az asztal meg volt terítve, és már csak rám vártak az asztalnál. Legalábbis anya és az öcsém. De Niallt nem láttam sehol sem……………….  

Eljött a 40. Fejezet is!!! :D
Látom nem nagyon jött be nektek ez a hozzászólásos dolog... :/ 

Mivel egy ilyen kerek számhoz értünk, ezen változtatok! :D
Ezentúl 10 "Elolvastam" után jön új rész :)
Azt szeretném, hogy legalább ennyien olvassatok el egy fejezetet, és így tudom, hogy nem hiába írok :) Remélem megértitek :) Névtelenül is nyugodtan írhattok! De azt nem szeretném, hogy egy valaki többször is írja, hogy "Elolvastam".... :S De a véleményeiteket is írjátok meg :) 

És szavazzatoook! :D 

Tényleg nagyon remélem hogy megértetek :)
Puszi  <3

UI.: Bocsánat hogy nem előbb raktam fel az új részt, de sok dolgom volt :/
Ha azonnal nem teszek fel részt, ha kevesebb dolgom lesz, minél előbb fent lesz ;)    <3