39. Fejezet

Amikor felébredtem, Niall vigyorgó arcát láttam magam előtt.

-Jó reggelt Szépségem! – mondta és kaptam egy hosszú jó reggelt puszit.

-Jó reggelt! Minek örülsz ennyire ?

-Tudod, a múltkor mondtad, hogy eljössz velem nyaralni.

-Igeen…..

-Megyünk Párizsba !!!

Úgy 2 percre ledermedtem. Nagyon hülyén nézhettem ki.

-Hö?- a nagy meglepettségtől csak ennyit tudtam kinyögni.

-A fenébe! Éreztem hogy nem fog tetszeni!

-Jaj, én nem úgy értettem! Rettentően örülök neki, még ha ez nem is látszik rajtam! Csak olyan hirtelen jött…. Ne haragudj!

-Én? Chh.. Hogy tudnék rád haragudni?- majd ezután jó szorosan megöleltem.

-És mikor megyünk?

-2 nap múlva.

-És mennyi ideig leszünk majd Párizsban?

-Úgy egy hétig.

-Már nagyon várom!

-Én is! De először azt hittem nem fog tetszeni.

-Pedig tetszik! Tényleg! Mindig is el szerettem volna jutni Párizsba! És hogyhogy Párizst választottad?

-Mert amikor ott voltunk, nagyon megtetszett, és eldöntöttem, hogy a legközelebbi barátnőmmel el fogok oda menni. És mivel Párizs a szerelem városa…-egy kicsit elpirult.- Mg persze az ételek is nagyon finomak voltak!

Itt mindketten elnevettük magunkat.

-De van egy rossz hírem is…. Miután megjöttünk, a fiúkkal el kell mennünk Svédországba.

-Ohh… és mennyi ideig lesztek ott?

-Kb. egy hétig.

-Hát.. Oké.. De ugye mindennap beszélünk majd?

-Perszee!!

-Amúgy mit szeretnél reggelizni?

-Nem is tudom…Tejbegríz?

-Rendben!

Felöltöztünk és lementünk reggelit csinálni. Én főztem, Niall addig megterített. Nekem nagyon tetszik ha egy fiú ennyire házias. Elsőre nem gondoltam volna Niallről. Már szinte teljesen otthon érzi magát. De közben azon gondolkoztam, hogy kire bízhatnám rá anyáékat. Samanthát és Nickyt nem akartam ezzel terhelni, mert biztosan Zaynnel és Harryvel lesznek elfoglalva. És mire észbekaptam, a tejbegríz elkészült. Anyuék egyre jobban voltak, és már szinte alig kellett nekik segíteni nekik. A reggeli kellős közepén jutott eszembe, hogy lejárt a szabadságom, és 20 percem volt hogy beérjek dolgozni. Azonnal megettem azt a pár falatot, ami még a tányéromon volt. Átöltöztem és rendbe raktam a hajam. Anya, Niall és Benji idiótának nézhettek és fogalmuk sem volt, hogy minek rohangálok össze-vissza.  Mielőtt kiléptem volna az ajtón, visszaszóltam.

-Niall légyszi vigyázz anyuékra! Dolgozni mentem!

És becsaptam az ajtót, ráültem a biciklimre és pillanatokon belül beértem. Láttam hogy késtem pár percet, ezért villámgyorsan átöltöztem és beálltam a pult mögé. Alig fordult meg valaki a környéken. Nem is nagyon értettem miért, amikor eddig tolongni szoktak. Majd zárás után Max elhívott minket. Elmondta, hogy a nyárimunkások holnap dolgoznak utoljára, és miután végeztek, megkapják a fizetéseiket. Ez egy kicsit elszomorított, mert sok mindenkivel barátkoztam össze. De örültem is, mert a nyári szünet maradék részében azt csinálok, amit akarok. Alig vártam már hogy hazaérjek.

-Megjöttem! – kiabáltam, de válasz nem érkezett.

Körbenéztem a lakásban. Senki sem volt lent. Felmentem, először Benjinek majd anyának köszöntem be. Anyukámnál egy kicsit tovább maradtam. Mindent megbeszéltünk. A nyaralásba nagy nehezen belement. Nagyon hálás voltam érte, és megígértem neki, hogy hozok nekik valami ajándékot. Alig vártam már hogy megölelhessem Niallt, de sehol sem találtam. Már csak a szobám volt vissza. És ott volt! Azt hiszem a telefonját bújta. Apró, halk léptekkel mögé osontam, és hátulról a nyakába ugrottam.

-Niall, van egy jó hírem! – súgtam a fülébe.

Szinte meg se moccant.

-Niall?- majd elémentem.

-Niall, valami baj van?

-Szerinted?

-Figyelj, sajnálom, hogy délelőtt csak úgy itt hagytalak. De késésben voltam…

-Jó. Rendben. És mi az a jó hír? – kérdezte érdeklődő tekintettel.

-Holnap kell utoljára bemennem dolgozni, a nap végén megkapjuk a fizetésünket, és a nyár maradék része a miénk! Utána azt csinálunk, amit csak szeretnél!

-Hmm.. Jó.. És mi van akkor, ha én azt szeretném csinálni, amit te szeretnél?

-Nekem mindegy. – meg akartam csókolni, de elhúzta a fejét.

Egy darabig értetlen fejjel néztem, mire ő elmosolyodott és magához húzott. Miután elengedett még értetlenebb fejet vágtam. Egy szót sem szóltam, csak felkaptam az ágyamról egy párnát, és úgy megütöttem vele, hogy leesett a székről. Kicsit megijedtem, de miután felállt, ő is megfogott egy párnát, és elkezdtünk párnacsatázni. Fél óra múlva fáradtan, kipirosodott arccal ledőltünk az ágyamra. Felém fordult, és azt mondta:

-Szeretlek!

-Én jobban!

Megsimogatta az arcom, egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, míg ajkaink összeforrtak. 

5 komment és jön  a következő rész :) VAGY 4 komment és egy új rendszeres olvasó :D 

És szavazzatok légyszíves :) Puszi