Boldog Új Évet!!

Nagyon szépen köszönök mindent! :)
Remélem jövőre is olvasni fogjátok majd a blogomat. :))

One Directionben gazdag új évet kívánok! ;) 

Puszi: Dotya :) 

Mindenkinek Boldog Karácsonyt szeretnék kívánni!!! :) <3 

Puszi: Dotya :) 

Boldog 21. Szülinapot BooBear!!! :) 

El sem hiszem hogy már 21 éves :") 

(Saját kép) 

43. Fejezet

Éreztem hogy tudja, nincs minden rendben. Először nem akartam megszólalni, de nem adta fel.

-Naa… Mondd csak el mi történt!

-Hát… tudod… Niall elment…

-Mi?? De ugye nem végleg???

-Jaaaj! Dehogy!! Csak másfél hétre Svédországba kellett menniük.

-Ajjh… Pedig úgy szerettem volna találkozni a többiekkel is!

-Biztosan fogsz még! Megígérem neked!

-Azt ajánlom is!

Itt mind a ketten elnevettük magunkat.

-Különben azért jöttem, mert anyu meghívott titeket ebédre. Azt mondta, fél kettőre gyertek át.

-Rendben! És addig mit csináljunk?

-Mondjuk először mesélj nekem a One Directionről!

-Oké!! De ha utána te is mesélsz nekem Amerikáról!

-Úgy lesz!

-De előbb lemegyek, szólok anyának hogy meghívtatok minket ebédre.

Emma bólintott egyet, majd gyorsan leszaladtam. Anyut a konyhában találtam meg, éppen keresgélt valamit a hűtőben.

-Szia anya!

-Szia Dotty!

-Te mit csinálsz??

-Ja! Csak szeretnék sütni valami süteményt nektek! Miért?

-Már azt hittem, hogy ebédet akarsz főzni! Na de mindegy. Emmáék meghívtak minket ebédre. Fél kettőre várnak minket.

-Oké! Rendben! Akkor majd viszek át sütit.

-Ok! Csak ezt akartam. De én most megyek vissza Emmához.

-Gyorsan felszaladtam a lépcsőn, és benyitottam. Emma a telefonomat bámult. Szinte lefagyott.

-Emma??

Legyintettem egyet az arca előtt, amire nagyjából magához tért.

-Mi?? Mi??

-Miért nézted ennyire a telefonomat??

-Öö… Hát… csak… azért, mert Nialltől jött egy SMS-ed. Nem, nem néztem meg, csak tudod még nem szoktam meg teljesen.

Szinte kirántottam a kezéből a telefonom, és gyorsan megnyitottam ez üzenetet. Elolvastam magamban.

-Naa?? Mit ír?

-„Dorothy!

        Most szállunk fel a gépre. Minden rendben van.             Hiányzol! Vigyázz magadra! Nem sokára találkozunk! Szeretlek!

                                             Nialler”

-Júúj! De aranyos!!

-Igen. Tudom! Gyorsan írok is neki!

   
 „Niall

       Nagyon vigyázz magadra! Remélem jól érzed majd magad Svédországban! Szeretlek! Puszi!

                                              Dorothy”

Majd elkezdtem mesélni. Emma szemei csillogtak közben, de az irigységet is láttam rajta. Később ő is elkezdte a beszámolóját. Rengeteg helyen voltak! Többek között a Szabadság-szobornál, a Central Parkban, Washingtonban a Fehér Házban, a Time Square-nél, még a Madame Tussauds Panoptikumot is megnézték! Szerintem rajtam is észre lehetett venni az irigységet. De belegondoltam, és talán én mégis jobban jártam. Kicsit bunkón jött ki, de végülis megismerkedtem a One Directionnel!! Mire észbe kaptam, már 14:20 volt! Szóltam Benjinek hogy nemsokára mennünk kell, készülődjön. Anya már réges régen készen volt, a sütit is kikészítette. 5 perc múlva átmentünk Emmáékhoz. Mr. és Mrs. Prescott, vagy ahogy én hívom őket: Jerry és Lauren nagyon szívélyesen fogadtak minket. Lauren és anya azonnal találtak valamit, amiről beszélhettek. Benji Jerryvel szokás szerint a fociról beszélgetett. És hogy én se maradjak ki, én Emmával még mindig a nyárról beszélgettem. Közben Lauren felszolgálta a levest. Hmm… Sajtkrém leves volt, amit Mrs. Prescott nagyon finoman készített el. Majd a második fogás sült kacsa volt tepsiben sült burgonyával. És jött a desszert! Az asztalra csokitorta és anya baracklekváros linzere került. Az ebéd végére vagy 10 kilót híztam! Ha Niall most itt lett volna! De sajnos nem volt itt… Amikor erre gondoltam, összeszorult a gyomrom, és teljesen elszomorodtam, de próbáltam leplezni. Szerintem egész jól sikerült, mert nem nagyon tűnt fel senkinek sem. Egészen hétig maradtunk. Elköszöntünk és hazamentünk. Alig bírtam megmozdulni! Otthon azonnal elmentem fürdeni, fogat mostam, átvettem a pizsimet és bekullogtam a szobámba. Lekapcsoltam a villanyt, elballagtam az ágyamig, lefeküdtem, és a gondolataim Niall körül keringtek….



Bocsánat, ez a rész nem lett valami izgalmas, és elég rövidre is sikerült. :/ Ez igazából egy átkötő rész 42. és a 44. rész között. Remélem ettől még ugyanannyira fog tetszeni, mint az előzőek. Puszi :) <3

10 szavazat és jön a következő fejezet :D 

42. Fejezet

Nagyon jól ébredtem, leszámítva azt, hogy Niall idegesen beszélt valakivel telefonon. Nem akartam megzavarni, ezért visszadőltem míg le nem tette. Mintha szipogott volna. Odamentem hozzá, megölelgettem, megpusziltam majd beleültem az ölébe.

-Niall, mi a baj?

-Liam hívott…Sajnos nem mehetünk Párizsba…

-Mi?? Hogyhogy??

-Svédországba kell mennünk. Másfél hétig.

-Ohh…

-Pedig annyira szerettem volna kettesben lenni veled egy kis ideig!

-Én is! Hidd el! De biztosan lesz még rá alkalmunk!

-Tudom…Csak már annyira készültem rá… Annyira szeretem hogy itt vagy mellettem!

-Még jó hogy TE vagy mellettem! Szerintem én jobban jártam veled, mint te velem. *rákacsintottam*

-Szerintem meg mind a ketten nagyon jól jártunk!- és adott egy aprócska puszit az ajkaimra.

-Rendben egyezzünk meg ebben! Amúgy arra gondoltam, hogy mivel anyáék jobban vannak, elmehetnénk közösen reggelizni!

-Nagyon szívesen benne lennék, de…

-De??

-Ma délután kell indulnunk. És akkor sajnos a reggeli után nem sokkal mennem kell, mert jönnek értem a srácok.

-Ne már!! Azt hittem legalább még délután együtt lehetek veled!

-Én is nagyon szeretnék veled lenni, de muszáj mennem.

-Rendben. Még egy kicsit szoknom kell, hogy ismét elmész, de majd kiheverem.

-Ne szomorkodj Csak másfél hét! Hamar el fog majd telni!

-Igen, tudom… Na de mindegy, öltözzünk fel, mert alig marad időnk reggelizni!

Adtam a homlokára egy puszit, és elkezdtünk készülődni. Benjiéknek nagyon tetszett az ötlet, azonnal el is kezdtek öltözködni. Negyed óra múlva mindenki elkészült. Közben Niall hívott egy taxit, ami elvitt minket a kedvenc kávézómba. Rengeteg péksütit vettünk, mindegyikőnknek egy-egy kávét, és leültünk egy asztalhoz. Nagyban ettünk, amikor megjelent egy csomó paparazzi, és elkezdtek minket fényképezgetni. Próbáltuk eltakarni az arcunkat, több kevesebb sikerrel. A kávézó dolgozói nagyon segítőkészek voltak. A maradék sütiket becsomagolták, majd segítettek a hátsó kijáraton észrevétlenül kijutni. Nagy nehezen hazaértünk. Amint beléptünk az ajtón, Niall telefonja megszólalt. Paul hívta. Fél órán belül muszáj elkészülnie, mert indulniuk kell. Anyuék beültek a nappaliba TV-zni. Miután összeszedtük Niall cuccait, vagy 5 percen át csak csendben ültünk egymás mellett. A csöndet telefoncsörgés törte meg. Louis kereste Niallt. 5 perc múlva ideérnek.

-Neee!! Nem akarom hogy elmenj!- fakadtam ki, majd ugrottam Nialler nyakába zokogva, mint egy kisgyerek.

Ő megfordult és átölelt. Megpuszilta a nyakam, és ezt súgta a fülembe:

-Kicsim, én sem akarok elmenni, de muszáj! Értsd meg! Nem akarok tőled úgy elválni hogy ilyen szomorúnak látlak! Nyugodj meg! Csak másfél hét!

-De akkor sem akarom hogy elmenj!

-Dorothy, én sem akarok menni! De kell és kész!

Közben lent csengettek és nyílt az ajtó. Niall vetett rám egy utolsó pillantást, majd elindult lefelé. Én gyorsan letöröltem a könnyeimet, belenéztem a tükörbe, hát nem voltam valami szép látvány, de nem nagyon izgatott, majd én is lementem. Lent Niall éppen anyától és Benjitől búcsúzott, Louis pedig az ajtóban ált. Amikor Lou észrevette hogy leértem, azonnal rám köszönt.

-Szia Dorothyyy!!! Mizujs?- majd megölelt.

-Szia Lou!! Megvagyok…- mondtam áljókedvvel, ami remélem elég hihetőnek tűnt.

Niallön láttam, hogy ő sem akar menni, legszívesebben kitörne belőle a sírás és iderohanna hozzám, de ő erősebb volt ennél…

-Nialler, indulhatunk?- kérdezte Louis, közben a házunk előtt álló busz felé bólintott.

-Igen! Egy pillanat!

Mintha egy örökkévalóság lett volna ahogy idejön hozzám, a fülem mögé tűri a hajam, és azt súgja a fülembe:

-Másfél hét múlva újra látjuk egymást! Szeretlek!

-Én is szeretlek!- súgtam vissza.

Lassan megcsókolt, majd kiment az ajtón, beszállt a buszba Louis után és elindultak. Még mindig úgy éreztem, mintha a számon lennének az ajkai, de vissza kellett térnem a valóságba… Elment… A csókunk olyan olt, mintha az utolsó lenne… Miután feleszméltem, egy világ dőlt össze bennem! Anyu próbált vigasztalni, de ne ment neki. Felszaladtam a szobámba és ledőltem az ágyamra. Ismét csengettek. Anya nyitott ajtót.

-Dotty! Itt van Emma!- kiabált fel.

Hirtelen nem tudtam mit csináljak. Odakaptam az arcomhoz, és letöröltem a könnyeimet. Éreztem hogy borzalmasan festek… Egy utolsó könnycseppet töröltem le, amikor Emma kopogott.

-Szia!

-Szia Emma!

-Mi történt?...

Nagy nehezen, de végül összejött a 10 szavazat :) 

Szomorúan vettem észre, hogy eggyel kevesebb rendszeres olvasóm lett. :(  Kicsit rosszul esett...

10 szavazat és jön a következő fejezet! Puszi :)

Nagy bejelentés!!!

Ma 6 hónapos az oldal! :) 

Több mint 7200 látogatója volt eddig a blogomnak! :D
És van 20 rendszeres olvasóm is :D 

Nagyon szépen köszönöm! Ez nagyon sokat jelent nekem! :") 

Puszi: Dotya :)

41. Fejezet

Egy szempillantás múlva valaki hátulról megölelt és megpuszilta a nyakam. Hirtelen visszatért az arcomba a szín, mivel az előbb egy kicsit lesápadtam…

-Szia! Hát te meg hol voltál?

-Szia!! Csak a nappaliban nasiztam egy kicsit…

-Nasiztál? Vacsi előtt??

-Igen! Miért ne?

-Igen, tudom… Nem is te lennél, ha nem ettél volna.

-Na azért!

Majd odamentem anyához, adtam neki egy „Szia! Megjöttem!!” puszit. Benji is kapott egyet tőlem, de ő szokásos módon letörölte. Niall kihúzta nekem a széket, majd leültem. A tűzhely felé vette az irányt és felszolgálta az általuk készített spagettit.

-Jó étvágyat!

-Jó étvágyat!- mondtuk utána kórusban.

Amikor bekaptam az első falatot, eszembe jutott a randink Niallel. Egy pillanat alatt minden végigfutott az agyamon. A nyakláncomhoz kaptam és elmosolyodtam. Anya közben felvetette, hogy nem megyünk-e el sétálni. Nagyon jó idő volt kint és még nem is sötétedett. Vacsora után elpakoltunk és már indultunk is. Amint kiléptünk az ajtón, észrevettem, hogy a szomszédban ég a villany. Emma itthon van!!

Emmáék egész nyáron Amerikában nyaraltak. Eleinte nagyon irigyeltem őt emiatt, majd eljött az a bizonyos nap, amikor találkoztam a One Directionnel. Emmáról annyit kell tudni, hogy ő is Directioner, annyi idős mint én , és az 1D-n kívül nagy Eric Saade rajongó. Nem sokkal vagyok nála magasabb, barna haja és szemei vannak. Ja! És a kedvenc tagja a bandából Harry, de igazából mindegyikőjüket nagyon szereti. Annyira megörültem, hogy mindenkit magam mögött hagyva átrohantam és jó erősen elkezdtem kopogni, miről beszélek, elkezdtem verni az ajtót, mire valaki kinyitotta.

-Emma!!
-Dorothy!!

-Te jó Isten! Emma! Mikor jöttetek meg? Milyen volt Amerika? Úr Isten! Annyi mindent kell megbeszélnünk!

-Júúj! Annyira örülök neked! Ma délután! Elképesztőő! Azt elhiszem!! De nekem is ám !

-Nem fogod elhinni! Képzeld! Van barátom! És nem is akárki! Pont itt van!

-Azonnal mutass be neki!
-Várj! Idehívom!

Visszamentem anyuékhoz, akik a teraszon beszélgettek.

-Bocsánat hogy csak így itt hagytalak titeket! De annyira megörültem, hogy Emma megjött!

-Semmi baj! Nem haragszunk! – mondta anya.

-Niall gyere velem! Bemutatlak Emmának!

-Oké. De ki is ő?

-A barátnőm. Ő is nagy rajongótok! Naa! Gyere már!!

És átszaladtunk.

-Emma, ő a barátom, Niall!
Emma összeesett. Azonnal szóltam a szüleinek, akik magához térítették.
-N-N-Ni-i-a-a-a-l-l-l-l Ho-Ho-oran???- mondta dadogva.

-Igen. Szia! –majd Niall kezet nyújtott neki.

Emma remegő kezekkel fogta meg Niall kezét.

-Engem.. Emma Prescottnak hívnak.

-Örülök hogy találkoztunk! De ugye jobban vagy már?

-Persze! Persze! Csak meglepődtem. Egy kicsit.

-De engem nyugodtam kezelj úgy, mint egy átlagos srácot.

-Jó… De te TE vagy! Jézus Isten! Hol? Mikor találkoztatok?

-A fagyizóban. Még július elején. –mondtam.

-És én nem voltam itthon! A fenébe! Nagyon irigyellek!

-Na most megyünk sétálni anyuékkal. Hagylak még pakolódni titeket, mert gondolom rengeteg cuccot kell még elpakolnotok. Majd holnap még beszélünk. Szia!- és megöleltem.

-Sziasztok!

-Szia!- köszönt el Niall is.

Visszamentünk anyáékhoz és elindultunk sétálni. Annyira örültem hogy végre hazajöttek! Egy nagy kör után hazamentünk. Anyuék jól elfáradtak. Még nincsenek hozzászokva az ilyen hosszú sétákhoz, mivel a „baleset” után még nem mozogtak ennyit. Gyorsan ágyba dugtam őket. Niallel még fent voltunk egy darabig.

-Fhúú Dorothy! Eléggé megrémültem, amikor Emma elájult.

-Én is! Már alig várom a holnaputánt!

-Miért? Mi lesz?

-Niall!?

-Tudom áám! Én is! – majd adott egy puszit és álomba merült. Én egyszerűen nem tudtam elaludni. Majd Niall édes szuszogása elaltatott. 

Új szereplő!!  :) 

Emma Prescott 

Ha elolvastátok, légyszíves szavazzatok is. :) 
Legalább 10 szavazat után jön a következő fejezet!   Puszi :) 

40. Fejezet

Reggeli után már mentem is dolgozni. Nagyon furcsa dolog történt velem. Legalábbis én nem gondoltam volna. Talán dél után lehetett nem sokkal, amikor Max váratlanul elhívott. Azt mondta egy férfi keres. Nagyon megijedtem. Fogalmam sem volt ki kereshet. Majd azt is mondta, hogy az öltöző előtti folyosónál vár. Bizonytalan léptekkel elindultam. Amikor közeledtem a folyosóhoz, már láttam a titokzatos férfit, de sajnos háttal állt. Majd megfordult. Egy „ismerős” arcot pillantottam meg. Paul Higgins volt az. Amint odaértem, már nyújtotta is a kezét és mellé ezt mondta:

-Szia Dorothy. Paul Higginsnek hívnak.

-Jó napot! Dorothy Royd vagyok.

-Látom kicsit megijedtél. De ne félj tőlem! Csak azért jöttem, hogy egy kicsit megismerhesselek. Tudni szeretném, hogy ki is az a lány, akivel Niall olyan sok időt tölt el. A fiúk már meséltek rólad jópár dolgot. Szóval akkor mesélnél magadról?
-Persze! Nagyon szívesen!

Majd belekezdtem a mondandómba. Vagy fél órán át beszéltem, amikor Paul közbeszólt.

-Rendben. Köszönöm, hogy segítettél. Még az szeretném kérdezni, hogy nem tudod-e véletlenül, hogy hol találom meg Samantha Davsont és Nicky Farrelt?

-De! Ők is itt dolgoznak! A legjobb barátnőim!

-Ó! Ez remek! Megkérhetnélek hogy szólj nekik? Őket is meg szeretném ismerni.

-Szívesen! Pár percen belül szerintem itt is lesznek!

-Köszönöm! Örülök hogy találkoztam veled!

-Én is örülök hogy találkoztam magával!

-Szervusz!

-Viszlát!

Most már teljesen lehiggadtam! Hogy találkozhattam Paul Higginsszel nagyon feldobta a napom! Azonnal mentem is és szóltam Samnek és Nickynek. Ők is nagyon izgatottak lettek. Nagyjából 1 óra múlva kivirultam jöttek vissza. Nagyon kíváncsi voltam miről beszélhettek Paullal. De mielőtt még odamehettem volna hozzájuk, ők azonnal hozzám jöttek.

-Úr Isten! Úr Isten! Úr Isten!- mondta Samantha elfojtott hanggal, s közben a kezemet szorongatta, mint általában, amikor izgalomba jön.

-Na? Na? Mi volt? – kérdezősködtem.

-Az most hosszú! – mondta Nicky már kicsit higgadtabban. Ő kevésbé volt olyan izgulós féle, mint Sam.

-Oké! Hazafelé megbeszéljük?

-Még szép! – mondta Sam, még mindiga  a történtek hangulatában.

Ezzel a mondattal be is fejeztük a beszélgetést és „visszamentünk” dolgozni. Úgy 4 órán át csak mosolyogtam, de Nicky és Samantha  is. Tiszta hülyének nézhettek minket. Majd eljött a záróra. Nagyon furán éreztem magam. Rengeteg nagyon kedves ember vett körül nap mint nap, és velük ezentúl nem fogok mindennap találkozni. De megpróbáltam csak arra gondolni, hogy ezentúl azt fogok csinálni, amit akarok! Többet lehetek együtt Niallel, anyukámmal, Benjivel , Samanthával és Nickyvel. Na meg persze a nyaralást sem felejtettem el! Rögtön jobb kedvem lett. Max mondott egy rövid „beszéd szerűséget”, amiben elköszönt tőlünk, majd kifizetett minket. Amikor búcsúztunk, eleredtek a könnyeim…. Nehéz volt elbúcsúzni ezektől rettentően aranyos emberektől, mint például Christintől, aki segített nekünk beilleszkedni. Maxtől, aki munkát adott nekünk. Seantól, aki a humorával feldobta a napjainkat. Heathertől, akivel minden problémánkat meg tudtuk beszélni, meg persze a többiektől, akik mind-mind nagyon segítőkészek voltak.

Hazafelé mindent átbeszéltünk a csajokkal. Először Paulról beszéltünk. Abban egyetértettünk, hogy nagyon aranyos dolog volt tőle, hogy felkeresett minket. Be nem állt a szájuk! Csak mondták és mondták…. Majd megérkeztünk Nickyék házához. Sammel még beszélgettünk pár percig, majd a mi házunk következett, és innentől Samantha egyedül ment haza, de nem sokáig, mert csak egy utcával lakik arrébb.

Otthon nagyon nagy meglepetés várt rám! Anya , Benji és Niall vacsorát főztek! /Mármint a finom illatokból ítéltem meg./ Az asztal meg volt terítve, és már csak rám vártak az asztalnál. Legalábbis anya és az öcsém. De Niallt nem láttam sehol sem……………….  

Eljött a 40. Fejezet is!!! :D
Látom nem nagyon jött be nektek ez a hozzászólásos dolog... :/ 

Mivel egy ilyen kerek számhoz értünk, ezen változtatok! :D
Ezentúl 10 "Elolvastam" után jön új rész :)
Azt szeretném, hogy legalább ennyien olvassatok el egy fejezetet, és így tudom, hogy nem hiába írok :) Remélem megértitek :) Névtelenül is nyugodtan írhattok! De azt nem szeretném, hogy egy valaki többször is írja, hogy "Elolvastam".... :S De a véleményeiteket is írjátok meg :) 

És szavazzatoook! :D 

Tényleg nagyon remélem hogy megértetek :)
Puszi  <3

UI.: Bocsánat hogy nem előbb raktam fel az új részt, de sok dolgom volt :/
Ha azonnal nem teszek fel részt, ha kevesebb dolgom lesz, minél előbb fent lesz ;)    <3 

39. Fejezet

Amikor felébredtem, Niall vigyorgó arcát láttam magam előtt.

-Jó reggelt Szépségem! – mondta és kaptam egy hosszú jó reggelt puszit.

-Jó reggelt! Minek örülsz ennyire ?

-Tudod, a múltkor mondtad, hogy eljössz velem nyaralni.

-Igeen…..

-Megyünk Párizsba !!!

Úgy 2 percre ledermedtem. Nagyon hülyén nézhettem ki.

-Hö?- a nagy meglepettségtől csak ennyit tudtam kinyögni.

-A fenébe! Éreztem hogy nem fog tetszeni!

-Jaj, én nem úgy értettem! Rettentően örülök neki, még ha ez nem is látszik rajtam! Csak olyan hirtelen jött…. Ne haragudj!

-Én? Chh.. Hogy tudnék rád haragudni?- majd ezután jó szorosan megöleltem.

-És mikor megyünk?

-2 nap múlva.

-És mennyi ideig leszünk majd Párizsban?

-Úgy egy hétig.

-Már nagyon várom!

-Én is! De először azt hittem nem fog tetszeni.

-Pedig tetszik! Tényleg! Mindig is el szerettem volna jutni Párizsba! És hogyhogy Párizst választottad?

-Mert amikor ott voltunk, nagyon megtetszett, és eldöntöttem, hogy a legközelebbi barátnőmmel el fogok oda menni. És mivel Párizs a szerelem városa…-egy kicsit elpirult.- Mg persze az ételek is nagyon finomak voltak!

Itt mindketten elnevettük magunkat.

-De van egy rossz hírem is…. Miután megjöttünk, a fiúkkal el kell mennünk Svédországba.

-Ohh… és mennyi ideig lesztek ott?

-Kb. egy hétig.

-Hát.. Oké.. De ugye mindennap beszélünk majd?

-Perszee!!

-Amúgy mit szeretnél reggelizni?

-Nem is tudom…Tejbegríz?

-Rendben!

Felöltöztünk és lementünk reggelit csinálni. Én főztem, Niall addig megterített. Nekem nagyon tetszik ha egy fiú ennyire házias. Elsőre nem gondoltam volna Niallről. Már szinte teljesen otthon érzi magát. De közben azon gondolkoztam, hogy kire bízhatnám rá anyáékat. Samanthát és Nickyt nem akartam ezzel terhelni, mert biztosan Zaynnel és Harryvel lesznek elfoglalva. És mire észbekaptam, a tejbegríz elkészült. Anyuék egyre jobban voltak, és már szinte alig kellett nekik segíteni nekik. A reggeli kellős közepén jutott eszembe, hogy lejárt a szabadságom, és 20 percem volt hogy beérjek dolgozni. Azonnal megettem azt a pár falatot, ami még a tányéromon volt. Átöltöztem és rendbe raktam a hajam. Anya, Niall és Benji idiótának nézhettek és fogalmuk sem volt, hogy minek rohangálok össze-vissza.  Mielőtt kiléptem volna az ajtón, visszaszóltam.

-Niall légyszi vigyázz anyuékra! Dolgozni mentem!

És becsaptam az ajtót, ráültem a biciklimre és pillanatokon belül beértem. Láttam hogy késtem pár percet, ezért villámgyorsan átöltöztem és beálltam a pult mögé. Alig fordult meg valaki a környéken. Nem is nagyon értettem miért, amikor eddig tolongni szoktak. Majd zárás után Max elhívott minket. Elmondta, hogy a nyárimunkások holnap dolgoznak utoljára, és miután végeztek, megkapják a fizetéseiket. Ez egy kicsit elszomorított, mert sok mindenkivel barátkoztam össze. De örültem is, mert a nyári szünet maradék részében azt csinálok, amit akarok. Alig vártam már hogy hazaérjek.

-Megjöttem! – kiabáltam, de válasz nem érkezett.

Körbenéztem a lakásban. Senki sem volt lent. Felmentem, először Benjinek majd anyának köszöntem be. Anyukámnál egy kicsit tovább maradtam. Mindent megbeszéltünk. A nyaralásba nagy nehezen belement. Nagyon hálás voltam érte, és megígértem neki, hogy hozok nekik valami ajándékot. Alig vártam már hogy megölelhessem Niallt, de sehol sem találtam. Már csak a szobám volt vissza. És ott volt! Azt hiszem a telefonját bújta. Apró, halk léptekkel mögé osontam, és hátulról a nyakába ugrottam.

-Niall, van egy jó hírem! – súgtam a fülébe.

Szinte meg se moccant.

-Niall?- majd elémentem.

-Niall, valami baj van?

-Szerinted?

-Figyelj, sajnálom, hogy délelőtt csak úgy itt hagytalak. De késésben voltam…

-Jó. Rendben. És mi az a jó hír? – kérdezte érdeklődő tekintettel.

-Holnap kell utoljára bemennem dolgozni, a nap végén megkapjuk a fizetésünket, és a nyár maradék része a miénk! Utána azt csinálunk, amit csak szeretnél!

-Hmm.. Jó.. És mi van akkor, ha én azt szeretném csinálni, amit te szeretnél?

-Nekem mindegy. – meg akartam csókolni, de elhúzta a fejét.

Egy darabig értetlen fejjel néztem, mire ő elmosolyodott és magához húzott. Miután elengedett még értetlenebb fejet vágtam. Egy szót sem szóltam, csak felkaptam az ágyamról egy párnát, és úgy megütöttem vele, hogy leesett a székről. Kicsit megijedtem, de miután felállt, ő is megfogott egy párnát, és elkezdtünk párnacsatázni. Fél óra múlva fáradtan, kipirosodott arccal ledőltünk az ágyamra. Felém fordult, és azt mondta:

-Szeretlek!

-Én jobban!

Megsimogatta az arcom, egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, míg ajkaink összeforrtak. 

5 komment és jön  a következő rész :) VAGY 4 komment és egy új rendszeres olvasó :D 

És szavazzatok légyszíves :) Puszi

38. Fejezet

*Nicky szemszöge :

Ma délelőtt nagyon összevesztem a szüleimmel , ezért egy hét szobafogságot kaptam , és csak dolgozni mehetek el . Fél kilenc körül lehetett , amikor egy kicsit elcsendesedett az idő . Még csöpögött egy kicsit , de nem volt vészes . Az egyik pillanatban , mintha valaki megdobta volna az ablakot .

-Basszus! Mi volt ez ? – ugrottam fel az ágyból .

Kinéztem , és mintha egy ismerős arcot láttam volna . Egy ideig néztem , majd beugrott ! Harry !

-Psszt! Nicky ott vagy ? – szólongatott halkan .

-Harry !

-Szia Nicky ! Nem jössz le ?

-Nem lehet . Szobafogságban vagyok…

-Kérleeeeeeek!

-Jó . Megpróbálok . Lemegyek a fürdőbe és majd ott kimászok. Te maradj ott !

-Oké!

Óvatosan kinyitottam az ajtót , körülnéztem , nincs-e valaki a folyosón , majd leosontam a lépcsőn . A szüleim a nappaliban Tv-ztek . Nagyon reméltem hogy nem fognak észre venni , de megláttak . Ijedtemben szinte kővé dermedtem .

-Hová mész ? – kérdezte anya .

-Csaaak aaa fürdőbe…. – mondtam összezavarodottan .

-Oké .

„Fúúú…. Azt hittem lebukok!” – mondtam magamban és bementem a fürdőszobába . Nagy nehezen, de végül sikerült kinyitnom az ablakot. Óvatosan kimásztam és rohantam Harryhez . Szorosan megöleltem és soha , de soha többé nem akartam elengedni. Az arcomat a vállába temettem és újra éreztem azt a finom illatot…. Beletúrtam a selymes , göndör hajába , felemeltem a fejem és megcsókoltam . Majd egymásra néztünk és elmosolyodtunk.

-Nagyon vártam már hogy eljöjjön ez a nap !

-Elhiszed hogy én sokkal-sokkal jobban ?

-Hááát… Nagy nehezen de el . Na de menjünk .

-Hova ?

-A kocsimhoz .

-Miért ?

-Elmegyünk .

-Vagyis megszöktetsz ?

-Így is mondhatjuk .

-Rendben . Mehetünk .

Beszálltunk az autóba és elindultunk valahova . Úgy fél óra múlva megálltunk . Ki akartam szállni, de Harry nem engedte .

-Ne ! Még ne !

-Okéé….

Majd bekötötte a szemem . Kiszálltam és megfogta a kezem . Azt hiszem a tengerparton voltunk , mert mintha érezem volna a homokot . Egyszer csak levette a szememről a sálszerű anyagot . Előttem  egy megterített asztal és két szék állt. Harry kihúzta az egyik széket és ezt mondta:

-Hölgyem, foglaljon helyet !

-Köszönöm szépen ! – és leültem .

Az asztalon egy

nagy tál volt és egy üveg pezsgő . A tálon rengeteg taco volt! Szedtünk magunknak kaját majd nekiláttunk .

-Mmm… Harry ezeket mind te főzted ?

-Igen !

-Nagyon finom lett !

-Köszönöm ! De ha szeretnéd , máskor is főzhetek neked … - s közben kacéran mosolygott .

-Abban benne lennék!

Miután megettük , Harry felbontotta a pezsgőt és önteni akart , de én azonnal ráraktam a kezem a poharamra .

-Harry , én még nem vagyok 18 ! Még nem ihatok alkoholt!

-Egy pohártól még nem lesz semmi bajod!

-Harry….

-Csak egy kicsit ! Az én kedvemért !

-Rendben . De csak egyet ! Többet nem !

És Harry már töltötte is a pezsgőt…..

*Reggel:

Egy kis faházban ébredtem . Rohadtul fájt a fejem , és hányingerem is volt. Fogalmam sem volt hogy kerülhettem ide…. Semmire sem emlékeztem , ami tegnap este történt. Csak Harry rémlik , mintha pezsgőt töltene…

-Harry!! Ébresztőőő!! Kelj fel! – próbáltam felébreszteni .

-Miii??? Mi vaan ?? –mondta kómás , mély hanggal .

-Légy szíves kelj fel!

-Jóó… Oké…. Fent vagyok…

-Rendben . Elmesélnéd hogy mi történt tegnap este?

-egy kicsit többet ittunk a kelleténél …. Vagyis inkább csak te , de azért én is ittam … Tiszta részeg voltál , ezek szerint nem nagyon bírod az alkoholt. Útközben láttam egy kis faházat , majd nagy nehezen elhoztalak ide . De a helyzetedet nem használtam ki!

-Harry! Nem is feltételeztem volna rólad! De azért egy kicsit megnyugodtam . És most ? Mit fogunk csinálni ?

-Arra gondoltam , esetleg elmehetnénk valahova kajálni …

-Okéé! Úgyis farkas éhes vagyok!

Elmentünk Harry kocsijához és elindultunk reggelizni . Úgy 20 perc múlva megálltunk . A McDonald’s-nál .

-Ugye nem ….

-Dehogy ! Akkor jó ! – és megcsókolt .

Harry rendelt 4 sajtburgert, 2 nagy csokis shake-t . Félreálltunk, és megettük a kaját. Majd elmentünk a szállodába . * 

5 komment és jön  a következő rész :) VAGY 4 komment és egy új rendszeres olvasó :D 

És szavazzatok légyszíves :) Puszi

4 hónapos a blog!! :D 

(Igazából tegnap volt , de teljesen kiment a fejemből :S ) 

Köszönöm szépen a több mint 5900 látogatót és a 18 rendszeres olvasót !! :D 

Nagyon szépen köszönöm még egyszer !! <3 

Puszi : Dotya :) 

Légyszíves kommenteljetek , mert tényleg NAGYON érdekel a véleményetek! :) És ne felejtsetek el szavazni ! :D  ;) 

Ma van Niall 19. születésnapja!! 

Nagyon-nagyon-nagyon Boldog Szülinapot!!! 

(Saját kép)

37. Fejezet

Amikor vége lett a filmnek , akkor vettem észre hogy mennyi az idő , és eszembe jutott , hogy még nem csináltam vacsorát . Gyorsan felhívtam egy pizzériát és rendeltem 3 családi pizzát.

-Dorothy, kölcsön kérhetem a biciklidet ?

-Miért?

-Mert visszamegyek a szállodába egy pár ruháért.

-De azért még visszajössz , ugye?

-Persze! Éppen ezért !

-Akkor jó . Amúgy a garázsban van , meg fogod találni .

-Köszönöm ! – és egy puszit is nyomott az arcomra.

Pár perc múlva már kint is állt a biciklimmel együtt .

-De siess ám vissza!

-Mindenképpen !

Megölelgettem és elindult .

*Niall szemszöge:

Durván 20 perc alatt meg is érkeztem a szállodához . A biciklit leraktam hátul és bementem. Beszálltam a liftbe majd már fent is voltam az emeleten .

-Hahóó! Megjöttem!

-Oh! Szia Niall ! Hol voltál ? – köszönt Louis.

-Na vajon ?

-Csak nem Dorothynál ? – s közben húzogatta a szemöldökét .

-Persze hogy nála! Hol máshol lettem volna ?

-És azt megkérdezhetem hogy mit csináltatok ?

-Semmi olyat! – förmedtem rá .

-Jól van na ! És meddig maradsz még nála ?

-Még nem tudom. De 1-2 napig biztosan .

-Te nagyon szereted őt , ugye ? – váltott hirtelen komolyra .

-Igen!

-És talán ő a nagy Ő !

-Még az is lehetséges . Bár még kicsit fiatalok vagyunk ….

-Nialler, én szurkolok nektek !

-Köszönöm!

A többiekkel is váltottam még pár szót , majd bementem a szobámba összeszedni néhány ruhát . Beleraktam egy nagyobb hátizsákba és indultam volna , ha Liam meg nem állít .

-Hova-hova?

-Dorothyhoz.

-Nem láttad milyen idő jön ?

-Nem . Miért ? Milyen ?

-Rettentően el van borulva !

-Nem baj ! Én akkor is megyek .

-Én nem tartalak vissza , de biztos vagy benne ?

-Igen ! Egészen biztos vagyok benne !

-Hát te tudod…..

*Közben Dorothyéknál:

*Csöngettek .

-Nyitom!

-Meghoztam a 3 családi pizzát! 26 euro lesz .

Átvettem a pizzákat , bevittem a konyhába és vittem a pénzt.

Odaadtam neki és már ment is .

-Uhh…. Szépen el van borulva !  Remélem Niall még a vihar előtt visszaér ! – mondtam , és bementem a lakásba .

Piszkosul eleredt az eső és Niall még sehol sem volt!

*Niall szemszöge:

-A francba! –fakadtam ki ,a mikor eleredt az eső .

Olyan gyorsan tekertem , ahogy csak tudtam! Nagyjából 10 perc múlva megérkeztem .

*Dorothy szemszöge:

*Ismét csengettek .

Kinyitottam az ajtót.

-Niall!

-Megjöttem!

-Te tiszta víz vagy ! Azonnal gyere be !

-Nem kell kétszer mondanod ! Hmmm…. Megjött a pizza ?

-Igen . Maradhatott száraz ruhád ?

-Nem tudom. Megnéznéd ?

-Persze !

Hál’ Istennek találtam .

-Csak ezek maradtak.

-Oké . Jók lesznek. Egy perc és készen is leszek .

-Rendben.

Közben vittem fel anyukáméknak pizzát .

-Na felöltöztél ?

-Igen . – majd előjött .

-Éhes vagy ?

-Csak egy icipicit .

Csak annyira volt icipicit éhes , hogy szinte egy egész pizzát megevett! Niall gyorsan elpakolt , amíg én felmentem a tálakért . Elmosogattam és beültem Niall mellé Tv-t nézni .

-Tényleg ! Most jutott eszembe , hogy te jövőre végzős leszel ! Hol szeretnél majd továbbtanulni ?

-Valószínűleg Londonba megyek , ha felvesznek .

-Biztosan fel fognak venni!

-Hát az nagyon jó lenne !

-És hol fogsz lakni ?

-Azt hiszem albérletben .

-És nem lenne kedved majd hozzánk költözni ?

-Nagyon szívesen , de nem tudom erről mi a véleménye anyumnak …

-Hát a múltkor azt mondta jófej vagyok …… Talán akkor van rá esély….

-Van hát!
-De ha mégsem jönne össze , akkor majd remélem nem leszünk messze egymástól .

-Biztosan nem ! Csak olyan albérlet jöhet szóba , ami közel van hozzátok!

-Reméltem! – és adott egy csókot . 

5 komment és jön  a következő rész :) VAGY 4 komment és egy új rendszeres olvasó :D Nagyon szeretném ha leírnátok a véleményeiteket , mert ez nekem rettentően fontos lenne :) 

És szavazzatok légyszíves :) Puszi xx

36. Fejezet

Reggel valamiért a szokásosnál korábban keltem fel . Még mindenki aludt. Lementem a konyhába, hogy mire felébrednek , készen legyen a reggeli. Úgy döntöttem meleg szendvicset fogok csinálni. A szendvicsek egyik felét beraktam a sütőbe . Miközben sültek , megterítettem . Amikor elkészültek , beraktam a következő adagot . Közben felmentem megnézni hogy felébredtek-e. Niallt kivéve mindenki ébren volt. Közelebb mentem hozzá , hogy megnézzem tényleg alszik-e még . Föléhajoltam , mire ő megragadott és hirtelen magához húzott .

-Niall?!

-Jó reggelt Szépségem !

-Jó reggelt neked is ! A frászt hoztad rám !!

-Bocsánat…. De már annyira hiányoztál !! – és még jobban magához húzott .

-A melegszendvicsek! – jutott eszembe , és azonnal lerohantam.

Kivettem a kaját és az asztalra tettem a többi közé . Segítettem anyukáméknak lejönni , majd visszamentem szólni Niallnek .

-Niall ! Kész a reggeli !

*Csend*

-Niall!

Visszafeküdtem mellé az ágyba és hozzábújtam .

-Mi a baj ?

Felém fordult és rám mosolygott .

-Semmi.

-Akkor ?

-Csak arra vártam hogy ide gyere mellém !

-Amúgy kész ám a reggeli .

-Húúú!! Éhen haloook!!

És azonnal felugrott az ágyból majd az ajtó felé vette az irányt.

*De jó! Engem meg itt hagy !*- mondtam magamban , de közben tudtam jól , hogy ennyire szereti a kaját .

Az ajtóból visszanézett és egy „Na mi van ? Te nem jössz ?” fejet vágott .

-Csak szórakozok ! –és visszaugrott mellém – De tényleg éhes vagyok! Az nem volt vicc!

-Azt máris gondoltam !

Pár pillanatig még ott feküdtünk .

-Na jó ! Most már menjünk , mert látom rajtad hogy már nagyon-nagyon éhes vagy!

Akartam indulni , de Niall visszahúzott és megcsókolt .

-Na most már tényleg mehetünk ! – mondta , s közben édesen mosolygott.

Lementünk .

Mire leértünk jópár szendvicsnek nyoma veszett. Neki láttunk . 20 perc múlva már mind elfogyott.

Visszakísértem anyut és Benjit a szobájukba , majd visszamentem elmosogatni és elpakolni , de mire leértem , Niall már elpakolt az asztalról . Nagyon erősködött hogy el is szeretne mosogatni , de nem szerettem volna ( nem mintha nem jól mosogatna el…..) . Végül együtt mosogattunk el , amiből pancsolás lett a végén . Csurom vizesek voltunk . Elsőként Niall ment be a fürdőbe levenni a vizes ruháit . Mivel Niallnek nem volt több ruhája , Benji szekrényéből hoztam neki egy boxert , egy nadrágot és egy pólót és bevittem neki a fürdőbe . Elég furám állt rajta az öcsém ruhája….. Szegényt még ki is röhögtem .

-Mi ebben olyan vicces ?

-Nem tudom . Olyan fura!

-Mi ezen a fura ? – és végigmérte magát a tükörben .

Még mindig iszonyatosan röhögtem .

Erre beállt valami „szexi” pózba . Na ettől aztán már a könnyeim  is folytak , de a végén már neki is .

-Jól van . Felmegyek átöltözni.

- Ééés….. Bemehetek majd ? – kérdezte egy kacér mosoly kíséretében .

-Mi?! Nem !

-De miért ?

-Mert….

-Légysziiii! Légysziii! Légysziiii!

-Niall , figyelj . Nem szeretném….

-Hát jó ! De haragszom rád! – mondta és durcás fejet vágott .

-Ne haragudj! De nem szeretném …

-Rendben….

-Légy szíves ne vágjál ilyen fancsali képet ….

-Egy feltétellel !

-És mi az ?

-Ha eljössz velem nyaralni!

-Mikor ?

-Ha anyukád és Benji jobban lesznek .

-Hogy kérdezhetsz ilyet ?! Még szép hogy elmegyek !

Majd megöleltem. Felmentem a szobámba átöltözni . Egy egyszerű itthoni ruhát vettem fel , a hajamat pedig kontyba fogtam . Mire visszamentem a fürdőbe , Niallt sehol sem volt. A nappaliban is kerestem , de sikertelenül . Aztán beugrott! A konyha!  És tényleg ott volt! Valami nasit kereshetett .

-Te mit csinálsz ?

-Ööö… semmit…. – közben egy zacskó chips volt a kezében .

-És most mit csináljunk ?

-Együünk!!

-Niall…

-Jó. Oké . Akkor nézünk egy filmet ?

-Ahha ! És mit ?

-Mondjuuuk….aaz….Igazi kalandot ?

-Azt még nem láttam , de biztosan jó lehet .

-Nagyon fog tetszeni , hidd el !  

5 komment után (amit ti írtatok) jön a következő rész :)