Mivel lejárt az 1 hét , kisorsoltam az új szereplőt . 


Az új szereplő : Emma Prescott :) Gratulálok ! 
A részleteket pedig majd ketten megbeszéljük :) Légyszíves írd majd le ,  hogy hol tudlak elérni . Előre is köszönöm :) 

31. Fejezet

lefejeltem a szekrényt.

- Mi van ? És miért nem szóltál nekem ?

- Nem szerettem volna hogy idegeskedj .

- És szerinted ez így most jobb ?

- Hát…… Én csak jót akartam ……

- Hát nem így sikerült . Most semmi kedvem sincs ehhez . Majd ezt még megbeszéljük . – és lerakta .

 *Niall szemszöge :

„Hogy tehette ezt velem ?? Miért nem mondta el az igazat ? „

- Niall ? Minden oké ? – kérdezte Louis .

- Nem éppen ….

- Miért ? Mi történt ?

- Tudod , amikor pár napja felhívtam az egyik koncert előtt , azt mondta jól van , de közben kórházban volt , mert lefejelte a szekrényt . És azért nem mondta el az igazat , mert nem akarta hogy ideges legyek .

- Valamilyen szinten megértem …. Tuti tiszta ideg lettél volna , ha akkor tudod meg hogy kórházban van . Bár most is ideges vagy….

- Jó.. lehet hogy így lett volna …. Mindegy ….Ezen még gondolkoznom kell .. Amúgy éhes vagyok. Nem csinálnál nekem szendvicset ?

- De….- mondta fintorogva Louis . – És mennyit ?

- 3-at légyszi . *

„Hogy lehettem ennyire hülye ? Nem is  értem…..” 

Majd ledőltem a kanapéra . Csöngettek . Nicky és Samantha volt az .

- Dorothy . Valamit muszáj megmutatnunk . – mondta Nicky .

- Oké…..

Elővették a laptopomat és rákerestek valamilyen képre .

- Ez az …..- mondta Samantha .

A képen Niall egy lányt puszilgatott .

- Ez biztos valami tévedés…… Ez a kép hamis!!

- Nem . Sajnos nem az….

- De….

-Nagyon sajnálom , de a kép eredeti …- mondta Nicky .

-Mi is azt hittük először . Pedig úgy tűnt hogy szeret téged …..- mondta Samantha .

- És mi van , ha részeg volt ?

-Áhh….Nem…. Biztos nem …..

És megkattantam . Mindent ledobáltam , a polcokról . Törtem , zúztam . Samantháék próbáltak lefogni ,de nem sikerült nekik . Nicky hívta a mentőket . Nagy nehezen lefogtak és beraktak a mentőautóba . Elszállítottak egy pszichiátriára , ahol kényszerzubbonyba raktak , és bezártak egy fehér szobába .Én meg csak bőgtem …. Úgy 2 óra múlva jött értem egy doktor .

- Szervusz . Dr. Monica Randernek hívnak . Téged pedig Dorothy Roydnak , ugye ?

- Igen.

- El tudnád mondani hogy kerültél ide ?

-Azt hiszem bekattantam . Törtem , zúztam otthon . Ha minden igaz….

- Ööö…. Igen . És mennyi idős vagy ?

- 17 éves .

-És most már megnyugodtál ?

- Annyira még nem …

-És úgy jobb lenne , ha a kényszerzubbonyt levenném?

-Azt hiszem igen .

A doktornő levette .

-Na . Így már sokkal jobb , nem ?

-De .

-Akkor kb. egy óra múlva visszajövök majd . Szia  .

-Viszlát .

Az elkövetkezendő egy órában bámultam a fehér falakat , mígnem jött Dr. Rander .

- Szia Dorothy .

- Jó napot .

- Szerinted elég nyugodt vagy már ahhoz , hogy kimenjünk innen ?

- Igen .

- Akkor menjünk .

Először bevitt valami nővérszobába , ahol rámadtak valami hálóing szerűséget . Aztán Dr. Rander elkísért egy szobába .

- Ez lesz a szobád egy darabig . De nekem most mennem kell . Ha szeretnél valamit , csak csöngess . Szervusz .

- Viszlát .

Egyszer csak megjelent Peter .

-Hát te ?

- Jöttelek meglátogatni .

- Honnan tudtad hogy itt vagyok ?

- Az egyik rokonom itt dolgozik . El szeretnék mondani valamit .

- Hallgatlak .

- Mióta találkoztunk , beléd szerettem ?

- Hogy mi ?!

- Szeretlek ! Mindennél jobban !

És hirtelen magához húzott . Próbáltam ellenkezni , de nem tudtam. Megcsókolt .

-Peter ! Én csak barátként szeretlek !

Majd észrevettem az ablakban a paparazzikat . Újra bekattantam . Amii csak lehetett , mindent szétzúztam . Peter alig tudott lefogni . Amikor már úgy érezte , nem tud rajtam segíteni , Hívta Dr. Randert . Ő szólt 4 orvosnak , akik lefogtak , ráfektettek az ágyra és lekötöztek . 

30. Fejezet

Még 2 napig voltam bent folyamatosan a kórházban . Anyukáméknak még 4 napig bent kell maradniuk . Ezalatt a 3 nap alatt nagyon elegük lehetett belőlem , mert megmondták hogy most már jó lenne ha hazamennék . Nagy nehezen , de elmentem. Az első dolgom a fürdés volt  . Utána felvettem egy tiszta ruhát és megnéztem a telefonom . El sem akartam hinni ! Vagy 60 üzenet és kb. 90 nem fogadott hívás Nialltől , Samanthától és Nickytől . Először Nickyt hívtam fel .

- Hol a fenében voltál és mit csináltál ??? – üvöltötte le a fejem.

- Szia . Kórházban voltam …..

- És mit kerestél ott ???

- Anyukámnál és Benjinél voltam . Megsérültek abban a lövöldözésben .

- Mi van ???

- Mondom ! Megsérültek a lövöldözésben , ami a bevásárlóközpontban volt .

- Na nee !! Ez most komoly ??

- Igen….

- És hogy vannak ? – mondta már nem üvöltve .

- Már sokkal jobban . És 4 nap múlva már hazajöhetnek .

- Akkor jó . És hol sérültek meg ?

- Anyukámat a hasán , Benjit a lábán találták el .

- Úúú… Szegények …. De nagyon izgultam ám érted ! Niall fel is hívott hogy nem tudjuk mi van veled , de ugye mi sem tudtuk….

- Asszem el kéne neki mondanom ….

- Szerintem is .

- Akkor felhívom még Samanthát , aztán Niallt . Szia.

- Szia . Jobbulást anyudnak és Benjinek .

- Szia Samantha .

- Dorothy , te vagy az ?

- Ahha .

- Hol a büdös francban voltál ? 3 napig el se tudtalak érni !?

- A kórházban voltam .

- Minek ?

- Benjit és anyukámat meglőtték a bevásárlóközpontban .

- Úr Isten ! Hogy vannak ?

- Már jobban vannak , de 4 napig még bent kell maradniuk .

- Az gyorsan le fog majd telni .

- Nagyon remélem . Amúgy Nicky mondta hogy Niall hívott titeket .

- Mi ?! Te beszéltél Nickyvel ?

- Igen . 2 perccel ezelőtt .

- Ja . Kérdezte hogy hol vagy , mert nem tudott elérni. És felhívod majd ?

- Muszáj lesz…..

- Szerintem is .

- Na de akkor felhívom . Szia .

- Szia . Jobbulást anyudéknak !

Bátorságot vettem és felhívtam .

- Háló .

- Szia !!

- Dorothy ?

- Igen .

- Én Louis vagyok .

- És nem tudnád adni Niallt ?

- De . Egy pillanat . Amúgy miért nem vetted fel , amikor hívott ? Niall egész nap a szobájában van , Alig eszik valamit(!) és senkivel sem akar beszélni….. Remélem jó magyarázatod van !

- Azt hiszed nekem annyira jó volt ez az elmúlt pár nap ? Lefejeltem a szekrényemet , kórházba kerültem , hazaengedtek , aztán mehettem is vissza , mert anyukámat és Benjit meglőtték az egyik bevásárlóközpontban …

- Ohhh….. Nagyon sajnálom….

- Mindegy .. Nem tudhattad ….

- Na akkor adom Niallt .

- Köszönöm .

*Niall ! Keresnek telefonon !

- Semmi kedvem beszélgetni…

- De ez nagyon fontos !!

- Na jó….. *

- Niall Horan .

- Szia Niall !

- Dorothy ! Miért nem vetted fel ? Tudod milyen szar volt nekem? Alig akartam fellépni !

- Niall ! Azért nem vettem fel , mert Benji és anyukám kórházba kerültek , mert meglőtték őket .

- Mi ? Úr Isten ! És hogy vannak ?

- Jobban .

- Szegények ….

- És még valamit szeretnék mondani .

- Hallgatlak .

- Tudod , amikor beszéltünk , és mondtad , hogy csak hallani szeretted volna  hangom , azt mondtam hogy jól vagyok , de közben kórházban voltam , mert……..

Túlléptük a 4000 látogatót ! :D köszönöm szépen :)

Mivel elérkezett a 30. Fejezet is , ezentúl 4-5 megjegyzés után lesz a következő fejezet . Szeretném ha kifejtenétek a véleményeiteket , mert szeretném tudni hogy milyen a blog . Mindenféle véleményt elfogadok . Előre is köszönöm :)

Puszii :D 

29. Fejezet

Gyorsan szóltam az egyik kint álló nővérnek . Ő pedig rögtön hívta Dr. Walternt . Anyukám hál’ Istennek magához tért .

- Anya , hogy vagy ?

- Hát…..Egy kicsit fáj a fejem .

- Ez normális . Mielőtt még megijednél . – mondta Dr. Waltern . – De nekem  most mennem kell egy másik betegemhez . Viszlát .

- Viszlát .

- Mióta vagy itt ?

- Már tegnap este óta .

- És aludtál is ?

- Hát nem valami sokat . De nem vagyok annyira fáradt .

- És nem vagy éhes ?

- Egy kicsit…..

- Akkor menjél le a büfébe és egyél valamit .

- Jó . Oké .

Adtam neki egy puszit és lementem . Kértem egy szendvicset és egy gyengébb kávét . Igazból nem vagyok oda a kávéért , de most úgy éreztem hogy igazán rám férne . Megreggeliztem és visszamentem . Anyukám elaludt , Benji pedig sehol sem volt . Gondolom elvitték valamilyen vizsgálatra . Fél óra múlva visszajött .

- Hol voltál ?

- Röntgenen .

- Ja . Okés.

Bedőlt az ágyba és elaludt . Én a velem szemben lévő falat bámultam . Rengeteget gondolkoztam . Folytan ezek jutottak az eszembe :

Mi van ha anyukám és Benji komolyabban megsérült?

Mi van ha Niall berágott rám , mert nem tudott elérni?

Mi lehet Nickyvel és Samanthával ?

Az ajtót nyitó orvosok zajára tértem vissza . Vizit volt. Felébresztették Benjit és anyát . Kérdeztek tőlük pár dolgot és elmentek . Anyukám visszaaludt , Benji viszont nem .

- Mikor jön már Esther ?

- Azt mondta majd délután .

- És most mennyi az idő ?

- Nem tudom . De akkor kimegyek a folyosóra és megnézem . – Kimentem . – Dél múlott pár perccel.

- Húúú!! Akkor nem sokára itt lesz !

- Ja .

Pár perc múlva megjött Esther . Benji írtó boldog lett . Én kimentem , nem akartam zavarni . Gondoltam nem mostanában fog Esther elmenni , ezért lementem sétálni . Össze-vissza bolyongtam , de mire visszaértem , Esther elment .

- Na mi történt ?

- Hát semmi….. Megkérdezte hogy vagyok meg ilyesmik . És megbeszéltük , hogy ha hazaengednek a kórházból , akkor bepótoljuk az elmaradt randit .

- Az akkor tök jó !

- És te mit csináltál ?

- Kint sétáltam . Anya még nem ébredt fel ?

- Nem….

- De szerinted normális hogy ennyit alszik ?

- Hát…. Nem tudom …..

- Én azért megkeresem Dr. Walternt .

- Oké .

Nem kellett sokáig keresgélnem , mert a folyosó végén volt .

- Jó napot Dr. Waltern .

- Szia .

- Csak azt szeretném megkérdezni , hogy anyukám rengeteget alszik . Ez normális ?

- Hát …. Lehet kéne egy vizsgálat ….Köszönöm hogy szóltál .

- Én köszönöm . Viszlát .

- Szia . 

2 hónapos a blog ! :D 

Túl vagyunk a 3800 látogatón , és 17 rendszeres olvasón ! :D Nagyon szépen köszönöm :D 

Puszi:)

Bocsánat hogy csak most raktam el új részt , de javítóban volt a gép. Remélem tetszeni fog :D

28. Fejezet

Mint egy őrült , úgy rohantam be .
-Meg tudná mondani , hogy melyik szobában van Andrea Hillis és Benjamin Royd ? – kérdeztem lihegve a recepción .
-Megmondaná hogy maga kicsoda ?
-Dorothy Royd . Az anyukámról és az öcsémről van szó.
- Ohh… Akkor egy pillanat . 1. emelet , 12. szoba .
-Köszönöm .
Eszeveszetten rohantam fel a lépcsőn , nem törődve az emberekkel . Óvatosan benyitottam a szobába . Lesokkoltam . Borzasztó volt anyukámat és Benjit így látni . Leültem a két ágy közti székre . Egyikőjük sem volt magánál . Majd benyitott valaki . Egy orvos volt .
-Jó estét ! – mondtam .
-Áhh…. Jó estét ! Nem tudtam hogy jöttek ide látogatni. Dr. Bill Waltern vagyok .
-Dorothy Royd .
-Az édesanyja és a …….testvére ?
-Igen . Mi történt velük ?
-Akik lövöldöztek , eltalálták anyukádat a hasán , a testvéredet a lábán . A mentősök helyben elaltatták őket a fájdalmak miatt . Amikor behozták őket , a golyókat kivettük és ide hozták őket .
-És mikor fognak magukhoz térni ?
-Talán már hajnalban . De reggelre mindenképpen .
-Köszönöm a segítséget !
-Ugyan ! Ez a munkám . Csak bejöttem ellenőrizni hogy minden rendben van-e . Már megyek is . Viszlát .
-Viszlát .
Úgy gondoltam , jó lenne , ha elaludnék ezután a hosszú nap után. A széken ülve elaludtam . Reggel az orvosok mászkálására ébredtem . Láttam , hogy Benji már ébren van . Alvást színleltem , míg az orvosok ki nem mentek.
-Hogy vagy ?
-Hát a helyzethez képest jól .
-Akkor jó .
-Neee!! A randi !! Basszameg !!! Ezt nem hiszem el ! – fakadt ki .
-Sshhh… Nyugi ! Esther biztosan meg fogja majd érteni. Amúgy meg ha bír téged , meg fog látogatni . – próbáltam megnyugtatni .
-Jó , jó . Oké .
-Felhívjam ? De csak ha szeretnéd …..
-Igen , kössz . Azt megköszönném .
-Okés .
Kimentem , és az ottani vezetékes telefonról felhívtam .
-Háló . – szólt bele .
-Szia Esther . Dorothy Royd vagyok , Benji nővére .
-Ohh. Szia .
-Csak azért hívlak , mert a mai randitok sajnos el fog maradni , mert Benji kórházban van .
-Mi ? Mi van ? Kórházban van ? Mi történt ?
-Gondolom hallottad , hogy volt tegnap egy lövöldözés az egyik bevásárlóközpontban .
-Igen , hallottam . Csak nem ?
-De . Sajnos igen . Anyukám és Benji éppen ott vásároltak .
-Te jó Isten ! Akkor délután bemegyek meglátogatni .
-Redben . Amúgy az 1. emelet , 12. szobába gyere majd.
-Oké . Köszönöm hogy szóltál .
-Nincs mit .
-Szia .
-Szia .
Visszamentem a szobába Benjihez .
-Na mit mondott ?
-Ezt , hogy délután bejön meglátogatni .
-Komolyan ?
-Igen .
-Húú ! Köszönöm hogy felhívtad !
-Szívesen .
Majd mintha anyukám ébredezett volna . 

Figyelem !  

Aki esetleg szeretne 'szerepelni' a blogomban , az írjon egy hozzászólást EHHEZ a bejegyzéshez . 

Legyen benne : - Valódi(!) keresztneved  pl.: Eszter
                          - A szereplős neved        pl.: Tiffany Malone

                          - Korod ( a blogbeli )      pl.: 16
                          -Kedvenc 1D tagod                                  
 

A szerep Dorothy szomszédja lenne , és majd később több részben is szerepelne . 1 hét múlva fogom kisorsolni a szereplő nevét . Valószínűleg később is lesz ilyen . Mindenkinek sok szerencsét ! 

Puszi <3

( A részleteket pedig majd a kisorsolt személlyel megbeszélem .) 


Ha bármilyen kérdésetek lenne : 
 http://www.facebook.com/dorottya.berdi  
itt megtaláltok :D

27. Fejezet

1 óra körül lehetett , amikor megjelent Benji . Láttam , hogy velem akar beszélni , ezért megkértem Nickyt hogy pár percre álljon be helyettem .
-Szia . – köszönt .
-Szia . Hát te ?
-Csak meg szerettem volna köszönni a tegnapi tanácsodat . És ma délelőtt elhívtam egy randira , ami holnap lesz .
- Wow! Gratulálok ! És belement ?
-Ahha . De én most megyek , mert még dolgoznod kell. Szia .
-Szia .
-Hát vele meg mi történt ? – kérdezte Nicky , miután visszamentem.
-Nem tudom … Amúgy képzeld , kiderült , hogy tud jófej is lenni !
-Komolyan ?
-Ahha !
És folytattuk a kiszolgálást . Miután vége lett a munkaidőnknek , felhívtam Amandát .
-Szia Amanda ! Hogy vagy ?
- Szia Dorothy ! Köszi , jól . És te ?
-Én is . És hazaengedtek a kórházból ?
- Igen ! Hál’ Istennek ! Amúgy minden rendben volt .
-És mit csinálsz  ?
-Itthon pihenek , TV-t nézek . Te ?
-Én mos megyek haza .
-Hol voltál ?
-Dolgozni .
-Te elmentél dolgozni ??
-Igen…..
-Miért nem maradtál otthon ?
-Mert elég jól voltam ahhoz , hogy el tudjak menni dolgozni .
-Én a helyedben biztosan otthon maradtam volna . Amúgy hol dolgozol ?
-Egy fagyizóban . És te dolgoztál valamit a nyáron ?
-Igen . Bébiszitterkedtem mielőtt kificamítottam a bokám . Ha majd jobban leszek , folytatom .
-Na de én hagylak pihenni . Jobbulást ! Szia .
-Okés . Köszi . Szia .
Majd 2 perc múlva otthon is voltam . Senki sem volt a lakásban . Anyukám hagyott nekem egy levelet .

„Elmentünk vásárolni . Ha éhes vagy , van kaja a hűtőben . Ha hazaértél hívj fel .
       Puszi :  
                             Anyuka „

Felhívtam anyukámat hogy hazaértem és minden rendben van . Mondta hogy még vásárolnak , és legkésőbb 2 óra múlva érnek haza . Hogy ne unatkozzak, beraktam a Nagyfiúkat . Már vagy 1000-szer láttam , de nem tudom megunni . Halálra röhögtem magam rajta . Már majdnem 2 órája beszéltem anyukámmal , de még sehol sem voltak . Amikor kivettem a DVD-t , éppen a híreknek lett vége , és csak annyit hallottam , hogy egy Dublini bevásárlóközpontban lövöldöztek . Hirtelen nagyon rossz érzésem lett . Végigfutott rajtam a hideg . Azonnal felkaptam a telefonom és hívtam anyát . Nem vette fel . Benjit is hívtam , de ő sem vette fel . Sírógörcsöt kaptam . Fél óra múlva ismeretlen szám hívott .
-Háló . – vettem fel .
-Elnézést , de ugye maga Dorothy Royd ?
-Igen én vagyok . De maga ki ?
-George Hellin , rendőr .

*Ekkor már éreztem , hogy óriási baj van . *

- Az ön édesanyja és testvére abban a bevásárlóközpontban voltak , amelyben lövöldöztek .
-Te jó Isten !
-Nyugodjon meg ! A mentők könnyű sérülésekkel bevitték a kórházba .
-Melyikbe ?
-A St. James’s Hospitalba .
-Nagyon szépen köszönöm hogy felhívott .
-Igazán nincs mit .
-Viszlát .
-Viszlát .
Azonnal hívtam egy taxit és amilyen gyorsan csak lehetett , elvitt a kórházhoz .

26. Fejezet

A nappaliban anya és Benji társasoztak .
-Héé! Nekem miért nem szóltatok ? – kérdeztem sértődöttséget színlelve .
-Akartam szólni , de amikor bementem a szobádba aludtál és nem akartalak felébreszteni . -  mondta anya.
- És beszállhatok ?
-Persze ! Amúgyis nem rég kezdtük .
Sajnos az első körben Benji nyert , de még vagy 4 kört játszottunk. Elpakoltunk és anya elment vacsorát csinálni .
-Dorothy , szeretnék veled beszélgetni . – mondta Benji .
- Oké . Rendben . És miről ? –kérdeztem lepődötten .
-Hát inkább a szobámban …
-Jó . Okés .
Na erre nem számítottam . De jól esett hogy négy szem közt akar velem beszélgetni . Felmentünk a szobájába és leültem mellé az ágyra .
-Na akkor mondd .
-Öömmmm…Hát tanácsot szeretnék kérni….
-Ööö…Oké .
-Hát tudod van egy velem egykorú lány , Esthernek hívják.Ugyanabba a suliba jártunk .
-És hadd találjam ki , szerelmes vagy belé .
Igen . És egy csomószor beszélgetünk . És nagyon aranyos … Meg jól kijövünk egymással , de …..
-De ? Hát akkor mire vársz ?
-Egy kicsit félek …..mi van , ha nem tetszem neki ?
-Nyugi . Hívd el sétálni , vagy fagyizni , esetleg moziba . És a többi majd magától fog alakulni .
-Hát egy próbát megér . Nem ?
-Na látod ! Így kell felfogni !
-Köszi a segítséget ! – és egy nagy mosoly kíséretében átölelt .
-Igazán nincs mit .
„Még a végén az is kiderül , hogy jófej az öcsém „- gondoltam magamban .
7 óra körül lehetett , amikor anyukám végzett a vacsival. Hot dog-ot csinált . 2 után megadtam magam . A lefekvés előtti teendőimet elvégeztem , bementem a szobámba és felhívtam Niallt. Vagy 5-ször hívtam , de nem vette fel . Gondoltam , elkezdődött már a koncert . Ezzel a gondolattal aludtam el . Reggel teljesen jól ébredtem , és úgy gondoltam , simán el tudok menni dolgozni . Anyukámnak nem nagyon tetszett ez az ötlet, de nem tudott megakadályozni . Gyorsan megreggeliztem , felöltöztem és elindultam . Útközben láttam hogy jött egy SMS-em még éjjel .Nem tudtam ki írogathat éjjel . Niall volt . Ez állt benne :

„ Sajnálom hogy nem vettem fel , de éppen a koncert közepén hívtál és csak utána vettem észre . Túl késő volt és nem akartalak felébreszteni . Ha elolvastad hívjál fel légyszi . Szeretlek . Puszi .
                         Niall „

Rögtön fel is hívtam .
-Szia Niall !
-Szia Dorothy ! Mi újság ?
-Hát semmi … A szokásos . Éppen dolgozni megyek . És veled ?
-Velem se sok . Úgy 1 órája ébredtem fel .
-És milyen volt a tegnapi koncert ?
-Ööö….hát….nem valami jó….
-Miért ? Mi történt ?
-Ja semmi . Csak hiányoztál .
-Te is ám ! Na de most mennem kell , mert ideértem a fagyizóhoz . Puszi . Szeretlek . Szia .
- Én is szeretlek . Szia .
-Majd bementem , mindenkinek köszöntem és átöltöztem . Samantha és Nicky pár perccel később értek ide , mint én .
-Hát te ? Miért nem vagy otthon ? – kérdezte Samantha értetlen fejjel .
-Úgy gondoltam , hogy elég jó vagyok ahhoz , hogy eljöjjek dolgozni .
-Biztos vagy benne ? Még csak tegnap engedtek haza a kórházból. – mondta Nicky .
-Igen . Tudom mit csinálok .
Kimentem és beálltam a pultba .

Sajnálom hogy eddig nem írtam , de nem voltam net közelben . Ma dupla részt rakok fel . :D És még egyszer bocsánat ! 

25. Fejezet 

Nem sokkal később elaludtam . Reggel újra kezdődtek a vizsgálatok . Mire visszajöttem a röntgenről anya és Benji a szobámban vártak .
-Szia ! – köszönt anya . –Hogy vagy ?
-Sziasztok ! Kösz jól !
Anyukámék hoztak nekem csokis muffint . Mivel a reggeli nem volt valami finom , azonnal befaltam . 5 perc múlva bejött egy doktornő.
-Jó napot ! Mrs. Picketnek hívnak . – mondta .
-Jó napot ! – köszöntünk .
-Te vagy Dorothy , ugye ?
-Igen , én vagyok .
-Csak azért jöttem hogy elmondjam , minden eredményed jó lett . Semmi komoly nem történt . Úgyhogy már haza is mehetsz , csak még a zárójelentést meg kell írnunk .
-Juuj ! Nagyon szépen köszönöm .
-Viszlát ! – és elment .
-Viszlát !
Amanda sajnos nem volt ilyen szerencsés , mint én . Neki még holnap is bent kell maradnia . Fél óra múlva meghozták a zárójelentést . Közben összepakoltam és felöltöztem . Amandával számot cseréltünk , jobbulást kívántam neki és hazamentünk . Otthon Samantha és Nicky várt minket . Még tortát is sütöttek ! Igaz hogy kb. 1 napot voltam csak kórházban és semmi komolyabb bajom nem történt , úgy kezeltek , mintha mondjuk egy műtétem lett volna . Megmondom őszintén , tetszett nekem ez a bánásmód . A torta nagy részét megettük . A lányokkal felmentünk a szobámba pihenni . Samantha berakta a One Thing-et . Nickyvel elkezdtek ugrándozni , táncolni , énekelni . Ez az egyik kedvenc számom , de most semmi kedvem nem volt „tombolni” . Bűntudatom volt , hogy nem mondtam el Niallnek az igazat . Borzasztóan éreztem magam . Annyira belefeledkeztem a gondolataimba , észre sem vettem a zene leállítását . Amikor már a lányok megrázogattak , magamhoz tértem .
-Dorothy , jól vagy ? – kérdezte rémültem Nicky .
-Mi ? Mi van ? Ja ! Igen ! Jól vagyok !
-Nagyon megijedtünk . Csak néztél magad elé . Talán még levegőt sem vettél .
-Csak gondolkoztam , nyugi .
-Rendben . De elég rémisztő voltál .
Hogy eltereljem a gondolataimat , kimentem az erkélyre és felhívtam Petert .
-Szia Peter !
-Szia Dorothy ! Hogyhogy felhívtál ?
-Csak kíváncsi voltam hogy hogy vagy és hogy mit csinálsz .
-Hát én jól vagyok . Amúgy épp filmet nézek . És te ?
-Én megvagyok . Mi pedig Nickyvel és Samanthával a szobámban csajos estét tartunk .
-Az tök jó !
-Nem zavarlak tovább . Majd még beszélünk . Szia .
-Szia !
*Peter szemszöge :

„Először azt hittem csak hallucinálok ! Nem gondoltam volna hogy Dorothy valaha is felhív . És amikor beleszólt ! Majdnem összeestem ! Annyira jó volt hallani a hangját ! De nem hiszem hogy lenne nála esélyem …… Ő Niall Horannel jár , én pedig Peter Mills vagyok . Egy senki „ *

Még vagy egy órát maradtak nálunk a lányok . Nem tudom miért de ma megint nagyon fáradt voltam . Bedőltem az ágyba és 5 perc alatt elaludtam . 30 perc múlva felébredtem . Vert a víz , remegtem és még egy csomó bajom volt . Rettenetes rémálmom volt ! Niallel nagyon összevesztünk . Egy kis időre különváltunk . Ez annyira fájt hogy élni sem akartam tovább . Fogtam magam és beleugrottam a Temzébe . De mielőtt még leértem volna felébredtem . Annyira megizzadtam , hogy muszáj volt elmennem fürdeni . Átvettem egy kényelmes térdnacit , egy trikót és lementem a nappaliba  .

24. Fejezet

Éppen egy One Direction interjú ment . Nagyon jó volt őket újra látni . Annyira örültem , hogy elkezdtem ugrálni az ágyamon . A következő pillanatban már a kórházban voltam . Fogalmam sem volt hogy kerülhettem ide . Nem emlékeztem semmi másra , csak az interjúra . Amikor körbenéztem 2 orvost , anyukámat, Nickyt , Samanthát és Benjit láttam .
-Mi történt ? – kérdeztem halkan .
Egyszerre mindenki rám figyelt .
-Valószínűleg leestél az ágyról és lefejelted a szekrényt. – mondta az egyik orvos .
Ahogy ezt elmondta , minden beugrott . Ahogy ugrálok az ágyon , éreztem hogy le fogok esni és bumm ! Lefejeltem a szekrényt .
-Én idióta !
-Nem történt semmi komoly !-próbált nyugtatni a másik orvos . – Csak egy kicsit beverted a fejed . De még két napig bent kell maradnod , hogy kivizsgáljunk , nem történt-e valami komolyabb . És kimentek az orvosok .
-Légy szíves Niallnek ne szóljatok erről semmit . Nem akarom hogy aggódjon értem .
-Rendben , nem szólunk neki . De neked most pihenned kell . – mondta anya .
-Oké .
Még pár percig bent maradtak , aztán elmentek . Unalmamban elaludtam . Nem sokáig tartott , mert kb. fél óra múlva felébredtem. Egy szobatársat kaptam . A lány annyi idős lehetett , mint én . Aranyosnak tűnt . Amikor kimentek az orvosok , megszólítottam .
-Szia ! – mondtam .
-Hello . – válaszolta .
-Hogy hívnak ?
-Amanda Keanenek . És téged ?
-Dorothy Roydnak .
-Valahonnan annyira ismerősnek tűnsz ! Várj csak ! Már tudom ! Nem te vagy Niall Horan barátnője ?
- De én vagyok . De légyszi ne mondd el senkinek hogy itt vagyok. Nem szeretném , ha Niall megtudná.
-Rendben . Nem mondom el senkinek sem .
-Amúgy hány éves vagy ?
-16 . És te hogyan kerültél ide ?
-Uhh…. Ki fogsz nevetni . Annyira örültem hogy  One Direction van a TV-ben , hogy ugráltam az ágyamon , leestem , és lefejeltem a szekrényt .
*Amanda kuncogott*
-Bocsi . Egy kicsit vicces . Nekem kificamodott a bokám .
-Mit csináltál ?
-Futottam a barátnőimmel és rosszul léptem . De csak 2 napig tartanak bent .
-Tényleg ? Engem is !
Még estig beszélgettünk , de folyamatosan nem tudtunk , mert neki is és nekem is el kellett mennünk néha vizsgálatokra . . Kiderült hogy ő is Dublinban él , csak ő pont a másik felén .  9 körül Niall hívott . Fogalmam sem volt mit mondjak neki .
-Szia Niall . – szóltam bele .
-Szia ! Valami baj van ?
-Ja nem ! Csak egy kicsit kimerült vagyok .
-Akkor jó .
-És mit csinálsz ?
-Most fog kezdődni nem sokára a koncert , úgyhogy készülődök . Csak hallani szerettem volna a hangod , mielőtt kezdünk .
-SZIA DOROTHY ! – kiabálta Louis a telefonba . Annyira hangos volt , hogy muszáj volt elemelnem a fülemtől .
-Szia Louis .
-Na megyek készülődni . Hiányzol ! Szeretlek ! Puszi!
-Oké . Te is nekem ! Szeretlek !
Majd leraktuk .

23. Fejezet

A búcsúzás nem ment valami könnyen… de muszáj volt . Nagy nehezen elengedtek minket . Niallnek adtam még egy búcsúcsókot és elindultam a lányok után . Átmentünk az ellenőrzésen , és már a repülőn is voltunk . „Kérjük utasainkat csatolják be öveiket és kapcsolják ki a telefonjaikat! „ –mondták a hangosbemondóba . Először kikapcsoltuk a telefonjainkat , majd bekötöttük az öveinket . Felszálltunk .

-Dorothy , kérdezhetek valamit ? –mondta Samantha egy nagy mosoly kíséretében .

-Persze, nyugodtan….

-Amikor bekopogtam Niall szobájába , ti mit csináltatok ? Csak azért , mert mindketten elég rémült fejet vágtatok…

-Tudtam hogy előbb vagy utóbb meg fogod kérdezni . Amúgy semmit sem ….

-Biztos vagy benne ?

-Igen !

-Akkor jó ….

Fogtam az MP4-em és bedugtam a fülhallgatót a fülembe . Az első szám amit hallgattam a Save You Tonight volt . Közben nagyon belemerültem a gondolkozásba . Egész végig az járt a fejemben , hogy mi lett volna , ha Samantha akkor nem kopog be . Rengetegszer végigjátszottam gondolatban . Észre sem vettem amikor Nicky oldalba bökött . Kihúzta a fülhallgatómat , és azt mondta :

-Figyelj , ha történt valami , nyugodtan elmondhatod .

-De nem történt semmi . Tényleg .

-Jó , rendben , csak az arckifejezésed nem azt mondta , hogy „nem történt semmi” .

-Rendben . akkor elmondom ha ennyire kíváncsiskodtok . Majdnem megtörtént , de akkor Samantha kopogott .

-Ohh…. Nagyon sajnálom…-mondta Samantha .

-Nem baj …. Talán még lesz rá lehetőségem ….

-Persze hogy lesz !! Miért ne lenne ? – förmedt rám Nicky .

-Hát ki tudja .

-Én tudom !

-Jó . Oké .

Folytattam a zenehallgatást , de már nem sokáig , mert a gép leszállt . Újra Dublinban voltunk . Leszálltunk a repülőről és először felhívtuk a szüleinket hogy megérkeztünk . Aztán a fiúkat . Azt mondták nagyon aggódtak értünk . Kerestünk egy taxit , ami hazavitt minket . Én maradtam utoljára . A kapuban vegyes érzelmek keveredtek bennem . Szomorú voltam , mert Niall nem volt mellettem . De vidám voltam , mert újra láthatom anyukámat és az öcsémet . Nagyot sóhajtottam és kinyitottam a kaput . Épp kopogni akartam , amikor Benji kinyitotta az ajtót .

-Megjöttem !

-H-há-át te meg hogy kerülsz ide ?

-Na mi van ? Nem is örülsz ?

-Nem ! Egyáltalán nem !

De közben láttam a szemében hogy mégis örül .

-Anya ! Megjött Dorothy ! – kiabált befelé .

Anyukám azonnal kiszaladt a konyhából és a nyakamba ugrott .

-Annyira hiányoztál kislányom !

-Te is nekem !

-Benji ! Segíts a nővérednek behozni a csomagjait .

Fintorogva megfogta a táskáimat és bevitte őket .

-Köszi ! – szóltam utána . –Anya , van valami kaja ? Éhes vagyok!

-Igen ! 10 perc és kész .

Addig a bőröndjeimből kipakoltam , a tisztákat a szekrényembe , a többit a szennyesbe .

-Kész az ebéd ! – kiabált fel anya .

Eszeveszetten rohantam le a lépcsőn , és lehuppantam a legközelebbi székre . Hmmmm…. Sült krumpli volt rántott hússal . Szedtem egy nagy tállal és 5 perc alatt befaltam . Még egy ugyanolyan tállal szedtem . Azt is pillanatok alatt megettem . Megköszöntem az ebédet és tele hassal felmentem a szobámba TV-t nézni .