31. Fejezet

lefejeltem a szekrényt.

- Mi van ? És miért nem szóltál nekem ?

- Nem szerettem volna hogy idegeskedj .

- És szerinted ez így most jobb ?

- Hát…… Én csak jót akartam ……

- Hát nem így sikerült . Most semmi kedvem sincs ehhez . Majd ezt még megbeszéljük . – és lerakta .

 *Niall szemszöge :

„Hogy tehette ezt velem ?? Miért nem mondta el az igazat ? „

- Niall ? Minden oké ? – kérdezte Louis .

- Nem éppen ….

- Miért ? Mi történt ?

- Tudod , amikor pár napja felhívtam az egyik koncert előtt , azt mondta jól van , de közben kórházban volt , mert lefejelte a szekrényt . És azért nem mondta el az igazat , mert nem akarta hogy ideges legyek .

- Valamilyen szinten megértem …. Tuti tiszta ideg lettél volna , ha akkor tudod meg hogy kórházban van . Bár most is ideges vagy….

- Jó.. lehet hogy így lett volna …. Mindegy ….Ezen még gondolkoznom kell .. Amúgy éhes vagyok. Nem csinálnál nekem szendvicset ?

- De….- mondta fintorogva Louis . – És mennyit ?

- 3-at légyszi . *

„Hogy lehettem ennyire hülye ? Nem is  értem…..” 

Majd ledőltem a kanapéra . Csöngettek . Nicky és Samantha volt az .

- Dorothy . Valamit muszáj megmutatnunk . – mondta Nicky .

- Oké…..

Elővették a laptopomat és rákerestek valamilyen képre .

- Ez az …..- mondta Samantha .

A képen Niall egy lányt puszilgatott .

- Ez biztos valami tévedés…… Ez a kép hamis!!

- Nem . Sajnos nem az….

- De….

-Nagyon sajnálom , de a kép eredeti …- mondta Nicky .

-Mi is azt hittük először . Pedig úgy tűnt hogy szeret téged …..- mondta Samantha .

- És mi van , ha részeg volt ?

-Áhh….Nem…. Biztos nem …..

És megkattantam . Mindent ledobáltam , a polcokról . Törtem , zúztam . Samantháék próbáltak lefogni ,de nem sikerült nekik . Nicky hívta a mentőket . Nagy nehezen lefogtak és beraktak a mentőautóba . Elszállítottak egy pszichiátriára , ahol kényszerzubbonyba raktak , és bezártak egy fehér szobába .Én meg csak bőgtem …. Úgy 2 óra múlva jött értem egy doktor .

- Szervusz . Dr. Monica Randernek hívnak . Téged pedig Dorothy Roydnak , ugye ?

- Igen.

- El tudnád mondani hogy kerültél ide ?

-Azt hiszem bekattantam . Törtem , zúztam otthon . Ha minden igaz….

- Ööö…. Igen . És mennyi idős vagy ?

- 17 éves .

-És most már megnyugodtál ?

- Annyira még nem …

-És úgy jobb lenne , ha a kényszerzubbonyt levenném?

-Azt hiszem igen .

A doktornő levette .

-Na . Így már sokkal jobb , nem ?

-De .

-Akkor kb. egy óra múlva visszajövök majd . Szia  .

-Viszlát .

Az elkövetkezendő egy órában bámultam a fehér falakat , mígnem jött Dr. Rander .

- Szia Dorothy .

- Jó napot .

- Szerinted elég nyugodt vagy már ahhoz , hogy kimenjünk innen ?

- Igen .

- Akkor menjünk .

Először bevitt valami nővérszobába , ahol rámadtak valami hálóing szerűséget . Aztán Dr. Rander elkísért egy szobába .

- Ez lesz a szobád egy darabig . De nekem most mennem kell . Ha szeretnél valamit , csak csöngess . Szervusz .

- Viszlát .

Egyszer csak megjelent Peter .

-Hát te ?

- Jöttelek meglátogatni .

- Honnan tudtad hogy itt vagyok ?

- Az egyik rokonom itt dolgozik . El szeretnék mondani valamit .

- Hallgatlak .

- Mióta találkoztunk , beléd szerettem ?

- Hogy mi ?!

- Szeretlek ! Mindennél jobban !

És hirtelen magához húzott . Próbáltam ellenkezni , de nem tudtam. Megcsókolt .

-Peter ! Én csak barátként szeretlek !

Majd észrevettem az ablakban a paparazzikat . Újra bekattantam . Amii csak lehetett , mindent szétzúztam . Peter alig tudott lefogni . Amikor már úgy érezte , nem tud rajtam segíteni , Hívta Dr. Randert . Ő szólt 4 orvosnak , akik lefogtak , ráfektettek az ágyra és lekötöztek .