23. Fejezet

A búcsúzás nem ment valami könnyen… de muszáj volt . Nagy nehezen elengedtek minket . Niallnek adtam még egy búcsúcsókot és elindultam a lányok után . Átmentünk az ellenőrzésen , és már a repülőn is voltunk . „Kérjük utasainkat csatolják be öveiket és kapcsolják ki a telefonjaikat! „ –mondták a hangosbemondóba . Először kikapcsoltuk a telefonjainkat , majd bekötöttük az öveinket . Felszálltunk .

-Dorothy , kérdezhetek valamit ? –mondta Samantha egy nagy mosoly kíséretében .

-Persze, nyugodtan….

-Amikor bekopogtam Niall szobájába , ti mit csináltatok ? Csak azért , mert mindketten elég rémült fejet vágtatok…

-Tudtam hogy előbb vagy utóbb meg fogod kérdezni . Amúgy semmit sem ….

-Biztos vagy benne ?

-Igen !

-Akkor jó ….

Fogtam az MP4-em és bedugtam a fülhallgatót a fülembe . Az első szám amit hallgattam a Save You Tonight volt . Közben nagyon belemerültem a gondolkozásba . Egész végig az járt a fejemben , hogy mi lett volna , ha Samantha akkor nem kopog be . Rengetegszer végigjátszottam gondolatban . Észre sem vettem amikor Nicky oldalba bökött . Kihúzta a fülhallgatómat , és azt mondta :

-Figyelj , ha történt valami , nyugodtan elmondhatod .

-De nem történt semmi . Tényleg .

-Jó , rendben , csak az arckifejezésed nem azt mondta , hogy „nem történt semmi” .

-Rendben . akkor elmondom ha ennyire kíváncsiskodtok . Majdnem megtörtént , de akkor Samantha kopogott .

-Ohh…. Nagyon sajnálom…-mondta Samantha .

-Nem baj …. Talán még lesz rá lehetőségem ….

-Persze hogy lesz !! Miért ne lenne ? – förmedt rám Nicky .

-Hát ki tudja .

-Én tudom !

-Jó . Oké .

Folytattam a zenehallgatást , de már nem sokáig , mert a gép leszállt . Újra Dublinban voltunk . Leszálltunk a repülőről és először felhívtuk a szüleinket hogy megérkeztünk . Aztán a fiúkat . Azt mondták nagyon aggódtak értünk . Kerestünk egy taxit , ami hazavitt minket . Én maradtam utoljára . A kapuban vegyes érzelmek keveredtek bennem . Szomorú voltam , mert Niall nem volt mellettem . De vidám voltam , mert újra láthatom anyukámat és az öcsémet . Nagyot sóhajtottam és kinyitottam a kaput . Épp kopogni akartam , amikor Benji kinyitotta az ajtót .

-Megjöttem !

-H-há-át te meg hogy kerülsz ide ?

-Na mi van ? Nem is örülsz ?

-Nem ! Egyáltalán nem !

De közben láttam a szemében hogy mégis örül .

-Anya ! Megjött Dorothy ! – kiabált befelé .

Anyukám azonnal kiszaladt a konyhából és a nyakamba ugrott .

-Annyira hiányoztál kislányom !

-Te is nekem !

-Benji ! Segíts a nővérednek behozni a csomagjait .

Fintorogva megfogta a táskáimat és bevitte őket .

-Köszi ! – szóltam utána . –Anya , van valami kaja ? Éhes vagyok!

-Igen ! 10 perc és kész .

Addig a bőröndjeimből kipakoltam , a tisztákat a szekrényembe , a többit a szennyesbe .

-Kész az ebéd ! – kiabált fel anya .

Eszeveszetten rohantam le a lépcsőn , és lehuppantam a legközelebbi székre . Hmmmm…. Sült krumpli volt rántott hússal . Szedtem egy nagy tállal és 5 perc alatt befaltam . Még egy ugyanolyan tállal szedtem . Azt is pillanatok alatt megettem . Megköszöntem az ebédet és tele hassal felmentem a szobámba TV-t nézni .